68.fejezet

   Én aludtam el kettőnk közül a legkésőbb, mégis én ébredtem hamarabb. Vőlegényem békésen aludt még. Szépet álmodhatott, hiszen az arcán ott bújkált egy féloldalas mosoly. Magam elé emeltem kezem és ismét a gyűrűben gyönyörködtem. Ez az egyetlen gyűrű, amit viselek, ezért a szokottnál többet jelent a számomra.

-Jó reggelt gyönyörűm! –könyökölt fel hirtelen. Mézédes mosollyal pillantott rám, majd megkaptam a szokásos reggeli csókom.

-Hasonlókat Neked is.- kuncogtam. Remekül éreztem magam ezen a csodás reggelen, úgy, mint eddig még soha. Páratlan érzések kerítettek a hatalmunkba, aminek köszönhetően a boldogság felhői között repkedek.

-Tetszik?- kérdezte az ékszerre pillantva.

- Meseszép.- suttogtam.- Te választottad egyedül?

-Természetesen!- büszkélkedett.

-Nagyon jó ízlésed van.- dícsértem meg.- Viszont megszegted az ígéreted! Arról volt szó, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot!- torkoltam le kissé.

-Én betartottam a szavam. Ezt a gyűrűt még az idei nyaralásunkon vettem. Hamarabb meg akartam kérni a kezed, de… nem volt rá lehetőségem.- szomorúság és enyhe fájdalom suhant át az arcán.

-Ezt hogy érted? –kérdeztem, hiszen kíváncsian vártam a magyarázatát.

-Úgy terveztem, hogy a nyári szünetem utolsó hetére meghívom hozzánk ez én családom és a te szüleid. De ez nem valósulhatott meg. Aznap reggel kaptad a telefont a szomorú hírrel. Talán mostmár érted, hogy miért féltem attól, hogy elveszítelek. Én arra is gondoltam, hogy…- nyelt egy hatalmasat, éreztem, hogy nehéz Neki erről beszélnie.- hogy akkor, ott a kórházban hívok egy papot, hogy összeadhasson minket. Ha ott, abban a percben elvesztettelek volna, én képes lettem volna örök hűséget fogadni neked úgy, hogy már nem dobog a szíved.- könnyek gyűltek szemébe. Sírva öleltem magához Őt, nagyon a szívemig hatolt az, amiket most elmondott nekem. Képes lett volna úgy elvenni engem, hogy már nem is élek. Egyik pillanatban még boldog voltam, a másikban pedig összeszorúlt a szívem és érzelmi hullámok törtek rám.

-Ezek szerintem senki sem tántoríthat el attól, hogy velem éld le az életed.

-Nem tud engem meggyőzni senki sem, tudom, hogy a legjobb döntés volt az, hogy tegnap megkértem a kezed. Bár nem így terveztem, azt hiszem mégis jól jött ki a dolog.- mosolygott.

- Csak egyet kérek Tőled: ne siessük el az esküvőt. Van még időnk, várjunk még nyárig, oké?- kértem.

-Én is nyárra, pontosabban augusztusra gondoltam. Mindent alaposan meg akarok szervezni, tökéletes napot akarok, hiszen rajtam kívül neked is fontos lesz minden azon a napon. Azt akarom, hogy teli boldogsággal, reménnyel állj az oltár előtt, úgy, mint egy hercegnő. Talán augusztusban már útban lesz az első közös picinyünk is. Gondolj bele, milyen csodás lesz pár hónapos terhesen ott állni mindenki előtt, egy meseszép fehér ruhában ígéretet tenni arra, hogy örökké szeretni fogjuk egymást..- elfordította fejét és ahogy elnézem, el is képzelte azt, amiket az imént mondott.

-Végülis tartanunk kell a lépést a divattal. Mel is várandósan ment férjhez és Bernire is erre a sors vár. Miért pont én legyek a fekete bárány?- kérdeztem nevetve.

      Reggeli után készítettem néhány képet a gyűrűről és a fontosabb személyeknek elküldtük vagy mms-ben, vagy e-mailen keresztül. Seb telefonja egész délelőtt csörgött, engem csak barátnőm hívott.

-Ez az, amire gondolok?- bombázott kérdésével, miután a telefont a fülemhez emeltem.

-Attól függ, mire gondolsz.- kacagtam.

-Vajon mire? Arra, hgy Seb megkérte a kezed!!- ujjongott.

-Talált süllyedt.

-Már azt hittem, hogy sosem fog jeggyűrű virítani az ujjadon.- cukkolt.

-De amint láthatod, ott virít. És hidd el, ennek épp most jött el az ideje. Ha hamarabb kérte volna meg a kezem, nem biztos, hogy igent mondok. 1,5 év az az időszak, ami után már lehet döntést hozni.

-Seb tökéletes időérzékel rendelkezik, csodálatos alkalmat választott. Te pedig helyesen döntöttél. Sok boldogságot nektek!-  a hangja egyre jobban elcsuklott, ahogy mondandója vége felé érkezett.

-Épp sírni keszülsz, ugye?

-Igen. Elég érzékeny vagyok mostanában, érzelmileg nem vagyok a toppon. Nagyon nehéz a kedvemre tenni. A hisztijeimmel, állapotváltozásaimmal már most kiakasztom néha Tommit, pedig még csak a terhesség elején vagyok. De meg kell mondjam, nagyon ügyesen kezel mindent, csodálatos apuka lesz belőle.

-Akkor pedig nincs okod az aggódásra. Legyen is ott veled a terhesség nehéz pillanataiban is, mert az ő hibája ez a terhesség.- poénkodtam.

-Ja. Mondhatjuk úgy, hogy miatta fog majd gömbölyödni a pocakom.- nevetett.

-Annyira szeretnélek már látni. Nagyon hiányzol.- úgy látszik a sírás ragadós.

-El ne kezdj itt nekem sírni!- parancsolt rám.- Tessék ebben az időszakban mosolyogni sokat, nagyon-nagyon boldognak lenni. Nem minden nap kérik meg a kezed. Én is szeretnélek már látni nem csak téged, hanem a lökött pilótádat is, úgyhogy gyertek Finnországba. Pár napig itt lesztek, együtt Szilveszterezünk, jól kidumáljuk magunkat. Mit szólsz?

-Ez jó ötletnek hangzik. Megbeszélem Sebivel. Lehet neki más tervei vannak.

-Oké. Majd értesíts.

   Ahhogy pár órával ezelőtt barátnőm kérte, felhívtam, hogy közöljem vele, hogy az év utolsó napjaiban együtt leszünk mi, négyen.

-Halljam, mivel vetted rá, hogy gyertek?- kíváncsiskodott.

-Voltaképp semmivel. Azt mondta tudja, hogy mennyire fontos vagy nekem, ebből kifolyólag nem is tud nemet mondani. És látom rajta, hogy neki hiányzik már Tommi. Halkan még hozzátette, hogy neki csak egy számít: hogy velem lehessen.

-Jajj de édes pasi!- ájuldozott a vonal túlsó oldalán barátnőm.

-Héééjj! Légyszíves és ne csorgasd a nyálad a vőlegényem után!- kértem meg. Persze nevettem.- Amúgy tényleg helyes pasi, szépen kifogtam most az egyszer. Nagyon gyengéd tud lenni, képes még a széltől is megóvni. De persze tudom, hogy mindezt szerelemből és az én érdekeimet nézve teszi.

Barátnőm hirtelen elhallgatott, rá akartam kérdezni hallgatásának okára, mikor finnül kezdett el beszélni.

-Ugye tudod, hogy ebből nem értettem egy mukott sem?

-Tudom.- nevetett.- Sajnos most le kell tennem, az én imádott apucim kezd éhes lenni. Vigyázzatok magatokra és akkor várunk titeket. Szia.

   Seb elment zuhanyozni, én addig lementem a konyhába, megkívántam egy csésze forró, citromos teát. Tettem fel vizet főni és leültem a székre. Nem sokáig maradtam társaság nélkül.

-Azt hittem már alszol.- ült le velem szembe Heike.

-Még korán van, ilyenkor nem szoktunk még aludni. Gondoltam főzök egy teát.

-Értem. A fiam?

-Zuhanyzik.

-Nem tartassz vele?- kérdezte, s közben enyhén kipirult. Ahogy elnézem, én sem lehettem túl sápadt.

-Nagyfiú már, megtudja mosni a hátát egyedül is.- nevettünk egyszerre.- Amúgy kell neki egy kis szabadság is. Nem lóghatok mindig a nyakán. Egy idő után már unalmas lenne a jelenlétem számára, szép lassan megfulladna ebben a kapcsolatban.

-Óóó nem hinném, hogy ez bekövetkezne.- tiltakozott felvetésem ellen.- Képes lenne 24 órából 25-öt veled eltölteni. Jó rátok nézni, tökéletesen kiegészítitek egymást. Ha ő mizdul, te is mozdulsz. Remélem érted, mire gonmdolok.

-Igen, értem. És örülök, hogy ezt látod, ha ránk nézel.- mosolyogtam. Egyre inább megbizonyosodom affelől, hogy Heike személyében megtaláltam a második anyukám. Ő számomra több lesz pár hónap múlva, mint egy anyós.

- Kérdezhetek valamit?

-Nyugodtan.-mosolygott kedvesen.

-Én szeretném Sebastiant nagyon boldoggá tenni, viszont vannak erőteljes félelmeim a házas élettel kapcsolatban. Nem szeretnék butaságokat elkövetni feleségként, ezért az esküvő előtt fordulhatok majd hozzád néhány tanácsért?

-Lányom.- szorította meg az asztalon levő kezem.- Kérned sem kell az ilyesmit, hozzám bármikor fordulhatsz, bármilyen problémával. Nem úgy tekintek rád, mint a fiam leendő feleségére, hanem, mint a legkisebb lányomra. Fiatal vagy még, nincs sok tapasztalatod, érthető, hogy vannak félelmeid. Én négy csodálatos gyermek édesanyja vagyok, nincs olyan helyzet, amit ne éltem volna át legalább egyszer is.

-Nagyon jó anya vagy, nem is csodálkozom azon, hogy Seb ennyire ragaszkodik hozzád.

-Oh, Seb mindig is nagyon anyás volt.  Gyerekként ha fájt valamije hozzám fordult, ha bánatos volt vagy épp örült, szintén hozzám rohant. Norberttel sokat küzdöttünk és harcoltunk azért, hogy most ott legyen, ahol van. De minden fáradozás és nélkülözés megérte. Anyaként az tesz boldoggá és igazán elégedetté, hogy tehettem valamit azért, hogy a fiamból sikeres és elismert autóversenyző legyen. Nem a dicsőség lebegett a szemünk előtt Norberttel, hanem az, hogy a fiunk álmai ne törjenek darabokká.

  Olyannyira elcsevegtük az időt, hogy meg is feledkeztem a teának szükséges vízről. Heikkének is készítettem egy gyümölcsteát, majd a sajátomhoz is nekiláttam.

-Sajnálom, ha az utóbbi mondataim túl sablonosra sikerültek.

-Nem sikerültek annak. Egyszer majd, mikor én is gyermeket fogok nevelni, akkor előkutatom az emlékeimből ezeket a mondatokat. Egy jó anyának mi lehetne fontosabb, ha nem a saját gyermeke?

-Amúgy mikorra várható az első unoka érkezése a ti részetekről?- tudakolta.

-Ilyet nem kérdezz tőlem. A fiadon múlik.- kuncogtam.

-Akkor üzenem neki, hogy ügyeskedjen.-kaccsintott.

Odamentem hozzá és átöleltem. A karjaival ő is magához húzott, valami olyasmit kaptam most, ami már egy jó ideje hiányzott az életemből.

-Nagyon aranyosak vagytok így. A leendő asszonykám és az anyósa.- jelent meg Seb az ajtóban.

-Nem kell félned attól, hogy esetleg nem fogunk kijönni egymással. Nem fogok ronda anyósvicceket gyártani anyukádról és seprűs boszorkánynak sem fogom szólítani a háta mögött.- nyugtattam meg vőlegényem. Egyszerre nevettünk.

   

    A nagy havazás miatt fél órát késett a repülő, 15:00 óra helyett délután fél négykor érkeztünk meg Helszinkibe. Alig lehetett járni, az épületbe befelé haladva bokáig besüppedtünk a hóba. Felemelő érzés volt beülni Tommi autójába.

-Berni?- érdekéldtem barátnőm felől.

-Otthon van. Süt, főz és közben vigyáz a szomszéd kislányra.- válaszolt.

-Értem. Hát akkor van kin gyakorolja az anyaságot.

-Valahogy így.- helyeselt- Nekem is el kéne sajátítanom már lassan néhány praktikát.

-Hát nem tudlak elékpzelni pelenkával a kezedben.- osztotta meg velünk gondolatát az eddik hallgatag Seb.

- Megnyugtatlak, ez rád is pont ugyanígy illik.- kontrázott Tommi.- Egyszer nálad is eljön az idő, mikor a kormányt lecseréled a cumis üvegre.

Én csak egyet tudtam érteni Tommival.

 A nagy, családi ház előtt parkolt le a finn negyed óra elteltével. Kiszáltam a járműből és volt időm mindent szemügyre venni. Minden hófehérben pompázott, a frissen leesett és vakítóan csillogó hó a talpam alatt ropogott. Ez az egytlen dolog, ami miatt képes vagyok elviselni a telet és a vele járó kutya hideget. Mikor a srácok már beértek a házba, én még csak akkor indultam el a hótol eltakarított járdán. A ház oldalán lógtak a fűzérek, az udvar közepén már egy hóember is fel volt állítva. Minden magában hordozta még a karácsony hangulatát, érzését. Beléptem az előtérbe. Egyszerre csapott meg a meleg, a fenyő és a vanília illata. Utolsó ittlétem óta semmi nem változott, még mindig ugyanannyira megmaradt bennem az otthon érzése, mint azon a szép, tavaszi napon.

-Heelllóóó!- hallottam meg barátnőm hangját a hátam mögül. Mosolyogva léptem elé és végre, hosszú hónapok elteltével megöleltem.

-Légy üdvözölve nálunk, helyezd magad kényelembe és mesélj. Azt hiszem van miről.- nyomott le a kanapéra.

-Leena merre van?- zavart meg minket Tommi, még mielőtt nagyon elmerültünk volna a leánykérés történéseibe.

-10 perce vittem haza. Az anyja telefonált, hogy hazaért a munkából.- vlasztolta.- Olyan jó lett volna, ha te is megismered, de ha gondolod, majd átmegyünk hozzájuk a szomszédba.

-Elébb jó lenne ebédelni, aztán azt csináltok, amit szeretnétek. Biztos Reniék ár éhesek és nekem is korog a gyomrom.- vetett fel egy remek ötletet Tommi.

-Jól van édesem.- adott csókott Tomminak.- Segíts megteríteni az asztalt, ti pedig öltsetek valami kényelmesebb ruhát magatokra.- indított fel az emeletre.

   Nem terveztünk hatalmas bulit ma estére, inkább beszélgettünk vacsi után, majd a kanapén, valamint a fotelben kényelmesen elhelyezkedtünk, ki-ki a saját vőlegényének a mellkasához dőlt. Magunk köré gyűjtöttünk elegendő nassolnivalót és üdítőt. Egy angol csatornán megtaláltuk a megfelelő műsort ma estére. Kabarét néztünk, sokszor csorgó könnyekkel nevettünk. Ennél nagyobb Újévi “bulit” nem is kívánhattam volna. Végre elmondhattam azt, hogy teljes lett az életem. A vőlegényem légvételét a nyakamnál érezhettem, közel van hozzám legjobb barátnőm.

A TV-ben már elkezdődött a visszaszámlálás. Egyre kevesebb időnk volt már hátra ebből az évből. Durrant az üveg pezsgő, mindenki kapott a poharába az előre lehűtött nedűből, kezünkbe vettük és mikor elérkeztünk az utolsó másodperchez, koccant mind a négyünk pohara.

-Boldog Új Esztendőt mindannyiunknak!!- kívántuk egyszerre. Megölelgettük barátainkat, majd egymásra is jutott időnk.

-Sikerekben gazdag 2013-at Édesem.- kívántam lelkesedéssel Szerelmemnek.

-Kívánom, hogy ebben az évben kevés szomorúság és keserűség érjen bennünket. Győzelmekben, esküvőkben és babázásban boldog új évet drágám.- hasonló szépeket mondott nekem is és megcsókoltuk egymást.

   Másnap csajos napot tartottunk, a srácok lefoglalták egymást szerencsére. Kinn nagy pelyhekben hullt a hó, kellemes idő volt, ezért a teraszra ültünk ki egy pléddel betakarózva és forrócsokit iszogattunk.

-Tommi hogy éli meg azt, hogy hamarosan apa lesz?- tettem fel a kérdést, hogy belevágjunk egy új témába. Eddig az én eljegyzésem volt a terítéken.

-Minden gyermek büszke lenne, ha Tommihoz hasonló édesapa nevelné. Még meg sem született, de már most óvja mindentől. Engem pedig jobban szeret és jobban kényeztet, mint eddig valaha is. Megéri terhesnek lenni, ebben biztos vagyok.- nevetett.

-Ezt mondod?- kérdeztem vissza. Hevesen bólintott.- Ne tudd meg, mennyire irigy vagyok rád és Melaniera. Az anyaság teljesen megváltoztat titeket, öröm rátok nézni, kivirágoztatok, mint tavasszal a fák. Valami ilyesmire vágyom már én is.- vallottam be szemlesütve.

- Csajszi.- szorította meg kezem.-  El fog jönni az a pillanat is, csak ki kell várni türelmesen. Mindennek megvan a maga menete, nem kell sem kapkodni, sem siettetni a dolgokat. És ne azt hidd, hogy a terhességnek csakis jó oldala van. A pénzérméhez hasonlóan ez is kétoldalú. Persze minden könnyebb, ha az általad szeretett férfi az első perctől kezdve veled éli át ezt a csodát, de…a napokban láttam Tommi szemében azt, hogy néha  a pokolba kívánja az egész munkáját.- tette hozzá az utolsó mondatot fájdalmas arrcal.- Tudom, hogy magyarázatra vársz, ezért mesélek is tovább. Kedvtelenül és végtelenül fáradtan jön haza minden este a munkából és még én is lefárasztom őt a szeszélyeimmel. Egyik este azzal a bejelentéssel érkezett haza, hogy ő bizony nem kívánja ezt tovább folytatni. Nem tud egyszerre több helyre szakadni, valamit a háttérbe kell szorítania, és az a munkája. Jó apa és férj akar lenni, ezért eldöntötte, hogy a lányok felkészítésében kevesebb részt vállal, alkalmazni akar maga mellé egy segédedzőt.

-Fontosak vagytok számára, ezért csinálja mindezt.

-Én ezt mind tudom és értékelem is. De mégcsak tavaly kezdett el dolgozni, imádja ezt a munkát, nem kérhetem azt, hogy lemondjon arról, hogy sikeres edző legyen. Egy ideig lehet, hogy menne neki ez, de… szép lassan megunná ezt a helyzetet és boldogtalanná vállna.

-Saját maga jutott erre a döntésre. Felnőtt férfi, tudja, hogy mire van szüksége. Jelen pillanatban arra, hogy veletek lehessen a legtöbbet. Ne foszd meg őt ettől, jó?

-Jó.- mosolygott.

Szöget ütöttek mondatai a fejembe. Ha Tommi képes áldozatot hozni, akkor Sebastian is meg fogja mindezt tenni. Ismerem már, amennyire családcentrikus és amennyire vágyik egy babára, kinézem belőle azt, hogy miattunk felhagyjon az aktív versenyzéssel. Persze, hogy ez így lesz-e egyáltalán, azt csak a jövő mondhatja meg...