54.fejezet

    Cirógatásokra ébredtem .Óvatosan kinyitottam szemeim, de még sötétség volt. Azt hittem ,hogy valahol az éjszaka közepén járunk, ezért vissza lecsuktam azokat és próbáltam tovább aludni. A simogatásokhoz egy suttogó, mézédes hang is társult mostmár.

-Ébresztő Csipkerózsika.

-Hagyj még aludni.- fordítottam el a fejem.

-Ígérem, hogy aludhatsz reggel sokáig, de most sietnünk kell, mert Heikki pár percen belül megérkezik, hogy haza vigyen minket. Félek, hogy apud rájön, hogy itt töltöttük az éjszakát, ha nem csípkedjük magunkat.

Végülis igaza volt Páromnak. Erőt vettem magamon s felkeltem a szőnyegről. Felöltöztem az egyik kedvenc melegítőmbe, bár foggalmam sincs, hogy is kerültek a ruhadarabok Sebihez. De most ez foglalkoztat a legkevésbé. Kissé komótosan mozogtam, akár egy zombi. Fáradt voltam s a szemeim alig tudtam nyitva tartani. Sebibe kapaszkodva jutottam el egy autóig, mely ismeretlen volt számomra. Heikki besegített az autóba, pillanatok múlva Sebastian is csatlakozott. Rögtön a vállára hajtottam a fejem és aludtam tovább.

     Legközelebb a puha és meleg ágyikómban ébredtem fel. Hirtelen elfordítottam a fejem balra, hogy lássam hány óra is van ilyenkor. Az óra délelőtt 11-et mutatott. Aztán jobbra néztem, de hiába, mert ott senki nem feküdt már mellettem. Nyújtózkodtam egy nagyot, feltápászkodtam, kivettem néhány ruhát a szekrényből és bementem a fürdőbe. Egy gyors zuhany után felfrissülten, egészen emberi külsővel ballagtam le a lépcsőn. A nappali üres volt, a konyhából szűrődött ki némi szöszmötölés.

-Jó reggelt anyu.

-Neked is bogaram. Hűű de álmos valaki.-mosolygott. -Izgalmas éjszakátok volt ugye?-kérdezte sejtelmesen.

-Izgalmas és romantikus.-álmodozva ültem le a székre.

-Jajj de szerelmes itt valaki.- nevetett.- Addig amíg fő az ebéd, mesélhetnél arról, mi történt az este.- foglalt helyet mellettem és elém rakott egy csésze gőzölgő kakaóskávét. Írtam egy SMS-t barátnőmnek ,hogy jöjjön át ,ha kíváncsi a beszámolómra. Jóformán el sem küldtem az üzenetet, már száguldozott is át a mi konyhánkba. Sikerült mindent érzéssel teli s úgy átadni, ahogy az pontosan történt .A szeretkezést persze el akartam titkolni. Nos ,tökéletesen mégsem tudtam .Ezen már meg sem tudok lepődni.

-A legfontosabb eseményt kihagyta. Nincs igazam Laura?- kérdezte barátnőm édesanyámtól.

-Ha annyira biztosak vagytok benne, hogy megtörtént, akkor mégis mit akartok még tudni? Mire vagytok kíváncsiak?

-Minden egyes apró részletre.-d őlt hátra vigyorogva és karba tett kézzel Berni.

-Nyugodtan faggathatnátok Sebastiant is erről. Amúgy hol van?- tereltem gyorsan a témát, hátha megúszom a mesélést.

-Minket a te verziód érdekel lányom. Sebastian nem szökött el, apáddal beszélget.

 Úgy látszik édesanyám és barátnőm összefogtak ellenem. Kíváncsiskodásuk utol ért, s ez egyet jelent: addig nem szállnak le egy témáról, míg azt ki nem vesézik elejétől a végééig. Így hát nem tudtam mást tenni ,mint mesélni, mesélni és mesélni.

    Kifőtt az ebéd is és anyu kiküldött a garázsba, hogy hívjam asztalhoz aput és Őt. A garázsajtóban állva pár precig gyönyörködtem a két férfiban. Semmi jele ellenségeskedésnek, veszekedésnek közöttük, sokkal inkább harmóniának és, ha lehet azt mondani, akkor barátságnak. Az autónkon bügyköltek valamit. Sajnos kénytelen voltam megzavarni ezen tevékenységüket.

-Kész az ebéd, lehet asztalhoz ülni. Menjetek kezet mosni, ebéd után még folytathatjátok.

   Apu lezárta a motorháztetőt és bement a házba. Sebivel kettesben maradtunk .Kezembe vettem egy rongydarabot és megtöröltem az olajfoltoktól kissé maszatos arcát.

-Kipletykáltátok magatok apuval?- faggattam.

-És ti anyuddal meg Bernivel?- kérdésre kérdéssel válaszolt.

-Ne is mond. Totálisan lefárasztottak a faggatásukkal. Mondd el ezt, meg meséld el azt. Azt hittem ,hogy sosem fognak már békén hagyni.-duzzogtam.

-Nekem könnyebb volt apuddal. Férfias dolgokról beszéltünk: autók, foci és szóba jött a Forma-1 is.- válaszolt az előbb feltett kérdésemre.

-És kettőnkröl nem volt szó? Rájött ,hogy nem aludtunk itthon?- pánikoltam ,mire Seb megnyugtatott simogatásával és válaszával.

-Még csak nem is sejti, hogy kimaradtunk itthonról .Természetesen szóba jött kettőnk,d e csak pár szó erejéig. Kérdezte ,hogy hová vittelek tegnap. Én természetesen válaszoltam és ennyi. Aggodalomra semmi okod.

**********

-Akkor meglátogattok minket tavasszal?- kérdezte Berni, mielőtt elbúcsúztak volna tőlünk. Pár óra múlva repülnek is vissza Finnországba.

-Én nem látom akadályát. De ez Rajtad is múlik.-néztem Páromra.

-Nekem megfelel, csak nem mindegy milyen időpontra gondoltatok.

-Nekem április elején lenne a tavaszi szünetem. Megnéztem az idei versenynaptárat és április 15-én van a kínai futam. Előtte való héten eltölthetnénk néhány napot Tommiéknál. Mit szólsz?

-Egyenlőre nem mondhatok semmi biztosat. Ha jól emlékszem, pont akkor kell megjelennem egy rendezvényen.

-Hát rendben.-sóhajtott szomorúan Berni.- Azért Reni tartsd meg a jegyet, hátha mégis szabad lesz Sebinek az a hét.

Kikísértük barátainkat, majd Seb komoly kérdést szegezett nekem: -Beszélünk a szüleiddel? Nekem ma este haza kell repülnöm.

-Igen, beszélünk velük.

Kissé feszülten, de anyut és aput a nappaliba csődítettük.

-Valami komoly dologról szeretnénk beszélni önökkel. Tegnap ezért is fogadtam el a meghívásukat a mai napra.-kezdett bele Seb.

-Apu, te egyre gyakrabban kérdezed tőlem, hogy mi lesz érettségi után. Eddig kitértem ügyesen a válasz alól, de most eljött az ideje, hogy választ kapj a kérdéseidre.

-A válaszodnak köze van a Sebastiannal való kapcsolatodhoz?- vágott közbe anyu.

-Igen. Most, hogy Őt is itt van.- egymásra mosolyogtuk szerelmesen és összekulcsoltuk ujjainkat.- könnyebb lesz a tudtotokra adni a dolgot.

Elhallgattam, majd Sebastian kertelés nélkül kimondta:- Ősszel szeretnénk összeköltözni.

-Tessék? -emelkedett anya hangja egy oktávval feljebb.

-Tudjátok jól, hogy szeretjük egymást. Nehéz feladat mindkettőnk számára az, hogy egyeztessük szabad időnket. Hetekig nem találkozunk és ez a kapcsolatunkon kívül minket is próbára tesz .Szeretnék egyetemre járni és ezt Svájcban is megtehetem. Így szeptemberben Sebastianhoz költöznék. Persze ,ha ebbe ti is beleegyeztek.

    Pár pillanatig csend uralkodott a házban, majd anya idegesen felcsattant:- És ezt mégis mikor döntöttétek el? Ő beszélt erre rá, ugye?-célzott Sebire.- Teljesen el akarod venni tőlünk a lányunkat? Mióta összejöttetek, hurcolászod őt össze-vissza. Tavaly megleptük egy jeggyel a Német Nagydíjra, erre azzal állít haza, hogy szerelmes beléd. Elvitted őt a Magyar Nagydíjra is. Hazahoztad, aztán kitaláltátok, hogy elmentek együtt nyaralni. Egy napot töltött itthon s majdnem 3 hetet nem láttuk. Szépen szólva kisajátítottad magadnak. November elején is elmentetek Finnországba. Karácskonykor is épp miattad meg a nagyapád miatt tűnt el. Egyikőtök sem tudja, min mentem keresztül abban a pár órában!.- teljesen kikelt magából és nekiállt Páromnak.

-Laura, nyugodj meg!- próbálta apu csitítani, nem sok sikerrel.

-Nem tudok megnyugodni! Most szögezem le, hogy nem engedlek el Berniékhez sem Sebastiannal, sem egyedül. Nyakadon az érettségi, itthon ülsz és tanulsz a tavaszi vakációban. Neked ez a dolgod. És szó sem lehet arról, hogy ősszel Svájcba költözöl. Eddig is ügyesen megoldottátok, hogy találkozzatok és ezután is megfogjátok. -durvult el a helyzet egyre jobban.

-De anyu…

-Semmi de  nincs! Erről nem akarok többet hallani. Világosan beszéltem?

-Igen anya.-suttogtam.

-Te is éretted Sebastian?

-Értettem. Ne haragudjanak ,de mennem kell. Nemsokára indul a gépem Svájcba.- felállt a kanapéról és a szobámba ment. Apuval döbbenten néztünk egymásra ,miután anya kiviharzott a konyhába és bevágta az ajtót maga után.

-Ne is fogalkozz anyáddal, majd bele fog törődni. Menj és köszönj el Sebastiantól. Ne haragban váljatok el.

   Mire felértem a szobámba, Seb már minden cuccát bepakolta a hátizsákjába és indulásra készen állt.

-Sajnálom, hogy anyu ilyeneket mondott Neked. Nem gondoltam volna, hogy így fog reagálni.-álltam el az útját.

-Ezen nincs mit sajnálni, hiszen nem te tehetsz róla. Mennem kell, mert lekésem a gépet. Majd hívlak.Szia.

-De Seb…- szóltam utána, Ő azonban ezt meg sem hallva, elviharzott gyors léptekkel.

    Ki gondolta volna, hogy beigazolódik a gyanúm, miszerint a közös álmainknak lőttek? Igaz a mondás: ember tervez, Isten végez. Nem értem anyu kitörését. Közölhette volna szebb módon is a véleményét, nem ilyen lélekbetaposóan. Szemmel látható, hogy Sebastiant megbántotta. Anyám miatt most haragszik rám Ő.

   Késő éjjel volt már, mikor apu belépett a szobámba.

-Te még nem alszol?- csodálkozott.

-Nem tudok.- válaszoltam egykedvűen.

-Sajnálom anyád viselkedését.

-Sebastian is megmondta ,hogy nem kell sajnálni. Igaza van, ennek így kellett történnie, nincs mit tenni.

- Akaratlanul is, de hallottam,h ogy nem a legszebb módon váltak el útjaitok. Anyád egy pillanatra elvesztette a fejét, emiatt még nem kéne neheztelnetek egymásra. Tudom, hogy szeretitek egymást. Sosem voltam a szavak embere, de azt tanácsolom, hogy harcoljatok azért, amit eldöntöttetek .Én elfogadom, hogy szeretnél hozzá költözni. Támogatlak benneteket mindenben. Anyád meg…majd megbékél egyszer.

-Szálljak szembe anyával? Apu belefáradtam abba, hogy folyton küzdök a saját sorsom ellen .Ha az élet úgy akarja, hogy mi ne költözzünk össze ,akkor nem fogunk. Feladom a boldogságom, a vágyaim, de anyával nem fogok összetűzésbe keveredni.

-És Sebastian? Vele mi lesz? Nagy butaságot követsz el, ha elhagyod.

-És Ő az imént gondolt arra ,hogy mi lesz kettőnkkel? Tudom ,hogy mélyen megsebezték anya szavai, mint ahogy engem is, de szólhatott volna néhány szót az érdekemben. Ehelyett hazarepült ,pedig most lenne igazán Rá szükségem. Ahogy látom Ő nem gyötri magát azon, hogy mi lesz velünk, akkor én minek emésszem magam? Tegnap este még azt mondta, hogy bármi is lesz a reakciótok, kitalálunk közösen valamit. Ez lenne a megoldás, hogy faképnél hagy? Akkor inkább hagyom az egészet a fenébe. Kezdem azt gondolni, hogy a szerelem csak egy sajnálnivaló érzés, mely nem boldoggá teszi az embert ,hanem a nyomorba taszítja.

**********

   5 hét telt el. Ami eddig szép és jó volt, az most mind rémálommá vált. Sebastiannal teljesen elhidegültünk egymástól. Ő nem keres, én sem hívom őt. Nem érdekli mi van velem, hogy élek-e még vagy már rég elföldeltek-e .Éli a maga életét, mint ahogy én is az enyém. Apa próbál rám hatni, hogy legalább én tegyem félre a büszkeségem és hívjam fel. Minek? Miért mindig a nő hunyászkodjon meg a férfi előtt?

   Anyával sem túl rózsás a kapcsolatom. Vele is megromlott a viszonyom, csak az asztalnál látjuk egymást és csak tőmondatokban beszélünk. Apa is haragszik rá, többször hallottam már veszekedni őket. S nekem most telt be a pohár.

-Jobb nézni azt, ahogy a lányunk szenved? Van legalább egy csepp fogalmad arról, hogy mit érez, min megy keresztül? Miért nem akarod, hogy megtalálja a boldogságot?-förmedt rá apa.

-Megtalálni a boldogságot? Mégis ki mellett? A nagy Ő-nek hitt férfi hirtelen lelép,m enekül a problémák elől. Másfél hónapja mégcsak a lányom felé sem néz.

-Talán azért, mert sikerült elüldöznöd.

-Én üldüztem el? Ugyan már István! Hálásak kéne legyetek nekem, mert így mindenki megtudta, milyen ember is valójában Sebastian Vettel! Nem csodálom, hogy a volt barátnője más ágyában kötött ki.-mondta gúnyosan.

-Elég legyen anya! Csinálhatsz és mondhatsz amit akarsz, Ő marad életem nagy szerelme. Nem engedem, hogy így beszélj arról a férfiról, akivel elképzelem a közös jövőm!- szálltam szembe saját anyám akaratával. Talán még nem volt késő ehhez.

-Mégis milyen lesz a kettőtök jövője? Hozzá költözöl abba a hatalmas házba .És innentől hogyan tovább? Ő járja a világot te meg otthon fogsz kuksolni? Ez jelenti neked a boldog jövőt? Vagy összeházasodtok, gyereket szülsz neki és te majd felneveled egyedül? Magadra hagy hosszú ideig egy gyerekkel, míg ő járja a világot és talán megcsal? Férfiből van végülis, könnyen félreléphet.

-Nem tudom hirtelen mi bajod lett Sebastiannal. Eddig nagyon is kedvelted Őt, mondd most mégis mi változott meg? És ne beszélj így róla, Sebastian képtelen arra, hogy megcsaljon! Tudom, érzem, hogy szeret még akkor is, ha egy ideje nem beszéltünk .Össze van zavarodva s én megértem Őt. Eleget szenvedtünk mindketten, bármi lesz, ki fogok Vele békülni!!

    Apu elismerően nézett rám. Megfogadtam a tanácsát és harcolni fogok  kettőnkért, az eltervezett csodaszép jövőért. Nem fogom elengedni a kezem közül a boldogságra való esélyt, amire ennyi ideig vártam. Csak azt nem értem, hogy miért most jöttem erre rá? Miért ennyi idő elteltével kaptam észbe?? Erőt adnak a szerelmes szavak, az együttlétek és a gyönyörű pillanatok. Elszántan kezembe vettem a telefonom, hogy felhívjam Sebastiant. Akár tetszik Neki, akár nem ,most végig fog hallgatni. Türelmetlenkedve vártam, hogy felvegye ,s ez négy csörgés után be is követkevezett. Azonban nem a keresett és kívánt személy vette fel ,hanem a sajtósa.

-Szia Reni, Britta vagyok. Hogy vagy? A lábad rendbe jött?

-Hello Britta. Nem most élem a fénykorom, de lényegtelen most ez. A lábam viszonylag jól van, gyógytornával rendbe hozták.- válaszoltam gyorsan kérdéseire, majd a tárgyra tértem.- Tudnék beszélni Sebastiannal?

-Ne haragudj, de most nem tudom adni. Berlinben vagyunk egy rendezvényen, épp interjút ad. De ha végez megmondom neki ,hogy kerested.

-Köszönöm.-mondtam kissé csalódottan. Ismerem magam ,s ebből fakadóan a bátorságom később el fog szállni és nem fogunk tudni beszélni .Egyáltalán Ő hallani akar még rólam? Mi van, ha már rég túllépett rajtam és más nő karjaiban vígasztalódik?-Britta, lehet, hogy hülye kérdésnek tartod, de muszáj tudnom valamit. Sebastiannak van valakije? Úgy értem, hogy nem tudod… Szóval megcsalt?

-Neeemm Reni!- nevettet a német sajtós lány.- Rajtad kívül nincs senkije sem, ebben 100%-osan biztos vagyok. Beléd van esve, mint vak ló a gödörbe!- nevetett.- Nem tudom mi van köztetek ,Seb nem akarja elmondani sem Heikkinek, sem másnak, de szemmel látható, hogy bántja valami és emiatt iszonyatosan szenved. A versenyeken katasztrófálisan teljesít, dühöng az öltözőben ,uborkának nevezi ellenfelét és még sorolhatnám. Te is ismered jól és tudod,h ogy ezek a viselkedésformák nem rá jellemzőek. Egészen megváltozott, már nem látni azt az elszánt Sebastiant, aki tavaly volt. Nagyon szépen kérlek hozzátok rendbe a kapcsolatotokat valahogy, vagy legalább beszéljétek meg, mert ez így nem mehet tovább. Nem eszik, nem alszik, mindenkit elzavar maga mellől, néha úgy viselkedik ,mint egy bolond ,teljesen kifordúlt önmagából.M ennem kell most, ne haragudj. Szia.-ezzel megszakadt a vonal.

   A megnyugodottság érzése keveredett a döbbenetével. Természetesen láttam a TVből az ausztrál és a maláj nagydíjat .Azt láttam, hogy nem teljesít valami fényesen, de nem gondoltam volna azt, hogy emögött ekkora baj áll .De ha szenved- esetleg a hiányomtól- , akkor miért nem hív? Jobb ez így Neki? Egy szavába kerül és én megbocsátok. Magyarázkodnia sem kell, csupán azt kell mondania, hogy sajnálja. Na meg azt, hogy szeret.

***Sebastian szemszöge***

   

  Ezúttal Berlinben van felhajtás körülöttem. Semmi kedvem jópofiskodni sem a rajongóimmal,s em a riporterekkel, akik ráadásul a malajziai eset után rámszálltak. Olyan nagy bűn az ,hogy leidiótáztam valakit? Az ilyennek ne adjanak versenyengedélyt, ha lekörözés közben jön nekem hátulról. Miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni? Egyáltalán miért engem kellett meghívni erre a rendezvényre? Tudtommal Webber is a csapathoz tartozik. Ja bocs, erről a drága sajtóskámat kell kérdezzem ,hiszen ő itt az egyetlen bűnbak. Ő egyeztet a rendezvényszervezőkkel és Mateschitz-el, engem az esetek 87%-ban meg sem kérdezve. Csak elém teszi a határidőnaplóját a beosztásokkal.

   Nem elég ,hogy válaszolnom kell hatvanhatmillió gagyi és értelmetlen kérdésre az újságírók jóvoltából, de még ma estére a nyakamba sóztak három ellőkellő hölgyet, hogy világosítsam fel őket kicsit a Száguldó Cirkuszról. De kérdezem én, hogy mire megyek a felvilágosítással három olyan nőcskénél, akik még csak meg sem tudják különböztetni a gázpedált a fékpedáltól? Végignézve rajtuk értenek pár dolgohoz: a pénzhez, a férfiakhoz, na meg azok zsebeinek kiüresítéséhez. Még jó, hogy világéletemben utáltam az ilyen pénzéhes kis szukákat. Minden egyes nap hálát adok az égnek, hogy Reniben olyan barátnőre tettem szert, akit nem a bankszámlámon levő összeg érdekli. Ő intelligens, okos nő, aki ráadásul még ért is az autósporthoz .Ha már Ő jött szóba: egyetlen egy nap nem tellik el úgy, hogy ne gondolnék Rá. Láttam a szemében a fájdalmat, mikor eljöttem tőle.A z átkozott büszkeségemre hallgattam, háttérbe szorítva ezzel a szívem ,mely dobogásával akkor ezeket sugallta:” Fordulj meg és zárd karjaidba.Mondd ki amit érzel és nyugtasd meg, hogy ezután is minden rendben lesz.” Megígértem Neki, hogy bármit mondanak a szülei, nem hagyom magára, közösen kitalálunk valamit, nem hagyjuk, hogy elképzelt álmaink halálra legyenek ítélve.

-Úristen! Mit gondolhat rólam, hogy milyen ember vagyok??!!- dühösen csaptam a whyskis poharam a pultra.

-Mi a baj szőke herceg?- huppant le mellém egy szőke nő.

-Túl sok minden.- sóhajtoztam hatalmasakat és öntöttem magamnak még egy pohárral.-Miért pont vele kellett ezt megtennem? Pedig nagyon szeretem. Ő a legfontosabb nő az életemben!- kétségbeesetten a nőre néztem. Most vettem csak észre, hogy elég kihívóan volt felöltözve :fekete, térdig érő csizmát, vörös bőrszoknyát viselt, mely alig takarta a fenekét.A  fehér blúza pedig teljesen átlátszó volt, a melle allatt meg volt kötve.

-Fura, hogy szerelmi bánatban szenved egy ilyen fiatal és cuki srác.- simított végig a combomon.- Azt hiszem ,hogy neked pont az én segítségemre van szükséged.-Kigombolta a blúzát, ezáltal telt keblei elém tárultak .Az ölembe ült és érzékien mozogni kezdett rajtam.

-Én nem az egyéjszakás típus vagyok, akire te vágysz.- toltam el magamtól.

-Oké, lehetsz kétéjszakás típus is, nem gond.- vigyorgott és vadul megcsókolt.

-Várnak rám a rajongóim.- löktem vissza a székre, ahol ült és olyan gyorsan, ahogy csak tudtam elmenekültem a nő közeléből.

     A kötelező köreim még letudtam, aztán Brittával beültünk a szponzortól kapott autóba és a hotelbe hajtottam.

-Keresett valaki telefonon a délután. -sejtelmeskedett a sajtósom a szobában.

-Kicsoda?- nem szenteltem rá nagyobb figyelmet, ha fontos az illetőnek, amiért keresett, akkor majd visszahív. Unalmasan kapcsolgattam tovább a csatornákat.

-Reni volt az. Hallottam a hangján ,hogy hiányzol neki. Szerintem meg akarja beszélni veled a dolgokat s bevallom, jól is teszi ezt. A csapatnál lassan mindenkinél betelt a pohár, unjuk már a savanyú képedet bámulni. Foggalmam sincs, hogy mitől távolodtatok el így egymástól, de nem lehet akkora a baj, hogy azt ne lehessen orvosolni. Sőt képzeld el,  azt kérdezte tőlem, hogy megcsaltad-e.

-És mit válaszoltál?- azonnal felültem az ágyon és kérdő pillantásokkal néztem Brittára.

-Természetesen az igazat, hogy nem csaltad meg. Legalább annyit tégy meg értem, hogy felhívod, ha már beleütöttem az orrom abba, amibe nem kellett volna.- kezembe nyomta a telefonom.

-Köszönöm Britta.- hálából adtam egy puszit az arcára, majd aludni tért a szobájába.

     Kissé idegesen kerestem ki a számát. Mintha most csináltam volna ilyet először. Hatalmasat dobbant a szívem ,mikor megszólalt: -Szia.- bátortalanságot fedeztem fel a hangjában.

-Szia. Britta mondta,h ogy kerestél.

-Igen.G ondoltam…felhívlak. Csakhogy tudjam mi van veled.

-Megvagyok, kicsit kifárasztottak a rajoingóim. De tudod, hogy van ez. Reni…-vaciláltam, hogy kimondjam-e,d e végül lehunytam a szemeim és megtettem.-…nagyon hiányzol.-pár pillanatig hallottam szipogását, majd sírástól visszafogott hangon megszólalt:

-Te is hiányzol nekem. Úgy érzem, hogy nem bírom ki már tovább nélküled. Veled akarok lenni, nem érdekel, hogy anya miket modott. Nem tilthatja meg, hogy szeresselek. Nagyobb  szükségem van rád, mint eddig valaha.

-Ez mind jó és szép Reni, de…Félek, hogy nem ezt fogod mondani, mikor közlök veled valamit.- végül úgy döntöttem, hogy elmondom Neki. Joga van tudni, nem akarom eltitkolni előle, mert készülhetett egy kép velem meg azzal a nővel s az felkerülhet az inernetre is akár. Jobb, ha az én számból tudja meg a valós igazságot, minthogy olvassa a torzított verziót.

-Megrémisztessz Sebastian. Meggondoltad magad, mégsem akarsz velem lenni? Megértem. Amiket mondott anyu én sajnálom és…

-Ne beszélj butaságokat.- szakítottam azonnal félbe.-A nyudnak volt egy kis igaza, de ettől még rettenetesen szeretlek. Azt akartam mondani ,hogy ma ugye Berlinben vagyok és…Odajött hozzám egy nő. Nem akarom megbántani, de utcalány kinézete volt.- Párom nevetett egyet. Jól esett már hallani.- Szóval ez a nő látta, hogy magam alatt vagyok és el akart csábítani. Erőszakkal lesmárolt, de azonnal otthagytam. Tudom, hogy haragban vagyunk meg ilyesmi, de nem tudtam megtenni, hogy megcsaljalak. A lelkem legmélyén szeretlek és tudod…eszembe jutottál.

-Hogy az a……de utálom az ilyen nőcskéket!!- dühöngött.- Tudod nagyon féltem attól, hogy esetleg megcsalsz. Britta azonnal mondta, hogy nem tedtél túl rajtam  és hittem neki. Mint ahogy neked is édes. Nem számít ez a nő, kurva ,az a dolga, hogy a megfelelő alkalmat lesi. De nem szentelek ennek figyelmet ,mert az a lényeg, hogy erős maradtál és eszedbe jutottam.

-Egy valamin gondolkodom már hosszú idők óta. Pontosabban azóta, mióta eljöttem Tőled. Remélem nem késő, hogy elmondjam,h ogy szeretlek .Remélem nincs  túl késő ahhoz,  hogy elmondjam,  hogy az életem és a szívem üres nélküled.  Rájöttem arra, hogy a Te ölelésed nélkül csak félember vagyok.

-Oh Seb!- hallottam a hangján ,hogy elérzékenyült.- Ez a legszebb szerelmi vallomás, amit valaha is hallottam. Mikor látlak?

-Hmmm…Szerintem jövő héten. De hol találkozzunk? Félek ,hogy anyud kilök a házból.-húztam el a szám.

-Te anyámmal ne törődj! Várlak nálam. Ez az utolsó szavam.-jelentette ki határozottan.

-Édes akkor….Köztünk most minden a régi? Meg tudod bocsátani nekem azt, hogy úgy faképnél hagytalak és azt is, hogy mégcsak nem is hívtalak fel egyszersem?

-Egye a fene azt a szőke buksid!- nevetett mézédes hangján s én hosszú idő óta most mosolyogtam először.- Nem számít az, ami történt, csakis az, hogy mi lesz jövő héten.J a és készülj fel arra ,hogy le foglak támadni. Nem kegyelmezek majd az alsó felednek.-ragadták el az indukatok.

-Nem félek egy cseppet sem. Várom a büntetésed Édes.- mentem bele a kis játékába.

***Reni szemszöge***

      Meg sem fordúlt a fejemben az, hogy kedden ilyen körülmények között fogunk újra egymás karjaiban lenni és zokogni. Csütörtökön találkoztunk volna,d e előre kellett hoznunk ezt egy sajnálatos esemény miatt, mely darabokra tört engem.

     Matek óra kellős közepén hívatott magához az igazgató. A hátamnál ülők azonnal összesúgtak, pedig semmi rosszat nem csináltam, nem balhéztam össze senkivel sem és mégcsak az iskola rendszabályzata ellen sem vétettem. Lementem az igazgató irodájába, ahol aput láttam.

-Mi történt apu? Baj van otthon? Anyut érte valami?- záporoztak felé kérdéseim.

-Nagymamád ma reggel meghallt. A szomszédok értesítették anyádat.-suttogta.

    A testem azonnal rázkódni kezdett a sírástól. Összeszorúlt a szívem hatalmas szúrások közepette s alig kaptam levegőt. Leroskadtam a szőnyegre és teljes erőmből ütni-vágni kezdtem a földet.

-Kislányom, kérlek nyugodj meg. Haza kell most vigyelek és anyád nem fog örülni, ha így lát.

Teljesen magamba roskadva ültem be az autóba. Apunak kellett betámogatnia a házba is, ahol a gyász, a csend és a fájdalom uralkodott a tárgyakon és az embereken. A tekintetem azonnal a kanapén ülő anyámra kúszott. Halál sápadt volt, szemei vörösek voltak már a sok sírástól. Odacsoszogtam hozzá és erőtlenül megöleltem.

-Őszinte részvétem anyu.

Mondatom után elvesztettem lábaimból az erőt és még mielőtt összeestem volna egy erős, férfias kar megfogott.

-Seb? Annyira hiányoztál. Ne hagyj magamra kérlek!- könyörögve néztem Rá karjaiból.

-Nem hagylak magadra soha többet, megígérem. Felviszlek a szobádba, hogy lepihenj.

-De anyának meg apának szüksége van rám. Segítenem kell nekik, amiben csak tudok.-erősködtem.

-Britta már intéz mindent, ő majd segít a szüleidnek.

*********      

     Másnap délután 5-kor volt a temetés. Rossz volt nézni a feketébe öltözött embereket. Szűk családi körben zajlott minden, pont úgy, ahogy anyu kérte. Rajtunk kívül még  Seb, Tommi ,Berni ,Izabella és Britta voltak ott. Britta rengeteget segített nekünk, ő intézte a koporsót, a temetést és a koszorúkat. Anyumból a haláleset minden erőt elvett, képtelen vot bármire is a síráson kívül .Fájt, ahogy Sebastiannal és velem bánt az utóbbi időben, de mégiscsak a vére vagyok, Ő adott nekem életet, Ő nevelt fel és nem tudok eléggé haragudni Rá. Ez a tragédia ráébresztett arra, hogy jobban tiszteljem Őt.

    A pap csak prédikált, nem igazán figyeltem arra, hogy mit is mond. Eszembe jutottak a régi szép idők, mikor még kisgyermek voltam.U gye a szüleim elmenekültek Zalaegerszegről,h ogy közös életet kezdjenek. Anyu sokáig távol maradt a szüleitől, de mikor megfogantam, akkor nagyim ide költözött Debrecenbe.N yáron rengeteget voltam nagyinál. A konyhában ültem Mellette, belebújtam a kötényébe és kiskukta módjára segítettem Neki sütit sütni. Minden egyes apró fortélyát ellestem, mert tudtam anno ,hogy ez még a hasznomra vállhat. Sokszor aludtam Nála és az éjszakákat átbeszélgettük, különféle történeteket mesélt nekem, bábszínházat játszattunk, ruhácskákat varrt a kedvenc babámnak vagy épp rajzolgattunk. A tavasz beköszöntésekor közösen kertészkedtünk, elültettük a szebbnél szebb virágokat és vártuk, mikor is lesz színes a kert. Az emlékezésnek köszönhetően  már patakként folytak a könnyeim.

-Jól vagy édesem? Nem fázol? Nem kérsz egy kis vizet?- aggódott mellettem Párom. Beszédre képtelennek éreztem magam, ezért inkább a fejemmel intettem, hogy nincs szükségem semmire sem .Ő az elmúlt kicsivel több, mint 24 órában nagyon türelmes velem. Körülugrál engem, vigyáz rám, alig mozdul mellőlem. Anyutól is többször megkérdezte,h ogy miben tud segíteni .Elfelejtve anyám sértő szavait, vígasztalta őt és öntötte a lelket belé, mint ahogy belém is .Beszállt a temetés költségeibe, pedig nem kértük rá.

     Eközben a temetés véget ért. A koporsóban fekvő nagyim végleg nyugalomra helyezték. A sírásók rálapátolták a sárga földet, Édesanyámból ekkor szakadt fel egy kegyetlen ordítás. Seb mellkasába fúrtam a fejem és zokogtam. Nem bírtam nézni, ahogy a jelenlévők a sírjára helyezik a koszorút vagy épp egy szál virágot. Utoljára én maradtam.

-Menjek veled?- kérdezte Ő.

-Nem. Egyedül kell ezt megtennem.-utasítottam vissza.

    Lassú léptekkel mentem a sírhoz. Megsimogattam a sírfödelet és óvatosan ráhelyeztem a szál szegfűt. Csak álltam ott és bámultam a nagyi bevésett nevét és fényképét. Jól az elmémbe akartam vésni az arcát, a vonásait, az ősz hajszálait, hogy majd mesélhessek a gyermekeimnek Róla.

-Azt ígérted nagyi, hogy addig nem fogsz meghallni, míg nem látsz férjhez menni. Azt mondtad, hogy élni fogsz és boldogan fogod a karjaidban tartani a dédunokád. Miért kellett elvenned tőlem? Miért pont az érettségi előtt?- szegeztem a tekintetem az égre, választ várva az égiektől. Kétségbeesettségem közepette lerogytam a földre.

-Édesem állj fel kérlek. Könnyen felfázhatsz. -lépett mögém Sebastian és fel akart állítani.

-Itt akarok maradni, kérlek most hagyj magamra.

-Hát jó.-durcizott egyet, majd fogta magát és leült mellém. Az ölébe húzott és lassan ringatni kezdett. A többiek időközben elmentek ,csak ketten ücsörögtünk itt.

-A szüleim és testvéreim is a részvétüket nyílvánítják.- törte meg a csendet.- Sajnos ők nem tudtak eljönni, akármennyire is szerettek volna.

-Jobb is, hogy nincsenek itt. Nem akarom, hogy  így lássanak. Nézz csak rám Seb! Már csak Te tartod bennem a lelket. Apu anyut vígasztalja ,velem ki törődne, ha Te nem lennél itt?

-Ilyet nem mondj kérlek. Itt van Berni és Tommi is, ők vigyáztak volna rád.

-Na persze! A háttérbe vonultak, egymást vígasztalták. Tőlem még csak meg sem kérdezték, hogy érzem magam. Ezért kár volt eljöjjenek Finnországból. Elég lett volna, ha telefonon keresztül nyílvánítják ki sajnálatukat.- akadtam ki.

-Kicsim, ne beszélj így a legjobb barátnődről .Igenis aggódik érted, mint ahogy Tommi is. Én vagyok a hibás azért ,amiért ők háttérbe vonultak.-szomorúan lehajtotta a fejét és én kérdő tekintettel néztem Rá. Nem értettem ugyanis ,miről beszél.- Én kértem meg őket arra, hogy most…hagyjanak egy kicsit békén. Melletted akartam lenni mindvégig, ezáltal is bebizonyítani édesanyádnak, hogy tiszta szívből szeretlek és, hogy bármi is történjen veled az életben, én melletted állok.-vallotta be.

-Örök életemre hálás leszek Neked a türelmedért, a folyamatos törődésedért. Rengeteg dolgod és problémád van s mégis velem vagy.- pusziltam meg az arcát hálából. Most többre nem igazán voltam képes.

-Ideje haza mennünk. Későre jár és reszketsz a hidegtől. Ráadásul otthon biztos aggódnak érted.

     Hazaértünk és én azonnal beálltam a zuhany alá. Engedtem, hogy a forró víz felmelegítse testem és így újra embernek éreztem magam. Belépve a szobámba, Seb ült az ágyamon egy tányér társaságában.

-Tudom, hogy nem épp a legtáplálóbb és legegészségesebb vacsora egy szendvics, de szeretetből csináltam és benne van szívem-lelkem.- mosolygott.- Ráadásul nem akartam felfordítani anyud konyháját. Meg is ölne érte szerintem.- mosolygása átváltozott egy halk kuncogásba.

-Nem vagyok éhes Seb. De köszönöm, hogy gondoltál rám .Edd meg, ha gondolod.

-Olyan nincs, hogy nem vagy éhes. Reggel óta nem ettél és már este 10 óra van. Ha máshogy nem hallgatsz rám, akkor megetetlek.

Kissebb darabkákra szedte a szendvicset és úgy csinált ,mint a kisbabákkal szoktak, akik nem akarják megenni az eléjük tett főzeléket.

-Egy falat az én kedvemért…Egy falat apukád kedvéért…és itt az utolsó a nagyid kedv…-itt hirtelen elhallgatott.- Ne haragudj.- sütötte le szemeit bűnbánóan.

Ezt a pillanatot válsztotta valaki,hogy kopogjon.

-Bejöhetek?- kukucskált be anyu a szobába.

-Igen, gyere csak.

-Nos én…megyek és kiviszem a tányért a konyhába.- állt fel Seb.

Látszott rajta, hogy nagyon zavart volt, kissé kellemetlenül érezte magát anyu jelenlétében.

-Seb, kérlek maradj. Amit mondani szeretnék az fontos és mindkettőtökre egyaránt tartozik.