Az érettségi akadályait sikeresen vettem:
minden egyes szóbelin és írásbelin a maximális pontot és osztályzatot kaptam.
Igaza volt Szerelmemnek, a sokszor hajnalig tartó kimerítő tanulás, a tervezett
közös napok elmaradása mind megszülték a gyümölcsüket. A 12 évig tartó kemény
munka, áldozatok hozása kifizetődött. Jó
volt úgy hazajönni a suliból az eredmények megtudása után és persze jó volt úgy
a környezetemben levő emberek szemébe nézni, hogy minden a lehető legjobban
sikerült, hogy ezen okból kifolyólag büszkék rám. Az érettség felé vezető
vizsgák időszakát, mennyiségét mindenki más módon élte meg: sokan félrválról
vették az egészet, ők többnyire biztosak voltak abban, hogy átmennek majd
mindenből. Én mindig is szigorú voltam magammal, a vizsgák előtti éjszakákat
lámpafénynél töltöttem, a szobámban csak én és a tételeim voltak, melyekből
szinte ki sem látszottam.
Június közepén pár napra Svájcba, pontosabban
Baarba utaztam és egyetemek után kutattam. Párom minden szabadidejét velem
töltötte, egész nap Zürichben barangoltunk, nem éredeménytelenül. Megtaláltam a
számomra legmegfelelőbb egyetemet és még aznap beadtam a szükséges iratokat, dokumentumokat
a felvételihez. Múlt héten pedig e-mailben megkaptam az értesítést, miszerint
felvettek a belsőépítészet szakra. 30 hely állt állami támogatás alatt, s 25.-
ként én lehettem az egyik szerencsés, aki ezt a támogatást élvezheti, valamint
minden év végén lehetőség van ösztöndíjra szert tenni, mely nem kevés summa: 1000
svájci frank,mely átszámítva 236.000 forintot jelent.
******2012.
július.2. ******
-Szervusz
Norbert.-köszöntöttem Párom édesapját a mannheimi repülőtér parkolójában. Az ő
segítségével fogok eljutni Heppenheimba. Hogy mit is keresek én pontosan a német
kisvárosban? Életem értelme holnap tölti be 25. életévét, ezért a szülői házban
rendezünk számára egy családi összejövetetelt. A kisebb “buli” nem lesz Neki
meglepetés, ugyanakkor az én ittlétem titokban tarottuk előtte. Hogy ne
gyanakodjon azt a mesét adtam be Neki, hogy az osztályommal még egy utolsó
osztálykiránduláson vagyok valahol Szerbiában.
Ma elkezdjük a készülődést a holnapi nagy
napra. Az ajándékokról, ételekről már hetekkel ezelőtt egyeztettem Heikével, ma
csak kivitelezni kell mindent. Még útba ejtettük Norberttel a bevásárlóközpontot.
Az élelmiszerekből, italokból igyekeztem a legjobbat beszerezni. A világ legtökéletesebb
férfijáról van szó, ezért mindennek Hozzá illő tökéletesnek kell lennie. Már
dél is elmúlt, mikor beléptem a családi fészekbe. A nappali egy kis változáson
esett át: a falak át lettek festve krémszínűre, valamint a fotelek és a kanapé
helyére asztalok, székek kerültek. De persze valami a régi maradt: Heike főztjének
mennyei illata. A konyhába osontam és üdvözöltem a családanyát.
-Szia
Heike.
-Szia
kislányom.- ölelt és puszilt meg egyszerre.- Engedd meg kérlek, hogy így megkésve,
de gratuláljak a sikeres érettségihez. Látod mondtam én, hogy sikerülni fog.
-Köszönöm.
Hát valóban sikerült. Sokkal nehezebbre számítottam.
Nem
újodnság az számomra, hogy nem bíztam magamban 100%-osan. Mindig is tisztában
voltam azzal, hogy kevés önbizalom szorult belém. – Van még itthon valaki
rajtad és Norberten kívül?-érdeklődtem.
-Csak
Melanie. A szobájában pihen.
-Valami
baj van a picivel?- fedtem fel aggódásom Mel és a pici iránt.
-Nem,
csak a szokásos reggeli rosszullétek. A mai napra ágyba parancsoltam, hogy
holnapra valamelyest jobban legyen. Ha megkérlek szépen, felviszed neki ezt a
csésze teát?
-Persze.
Amúgy is üdvözölni akartam.
Halkan bekopogtam a szobába, de nem jött
válasz. Óvatosan benyitottam és bekukucskáltam. Melanie a tükör előtt állt,
pólója felhúzva, közben egyszerre nézte és simogatta a pocakját.
-Szépen
gömbölyödik már a pocid. Le sem tagadhatod, hogy áldott állapotban vagy.
–szólaltam meg, majd mellé lépdeltem és megöleltem. Már amennyire tudtam,
ugyanis nem akartam összenyomni szegényt.
-Olyan
jó, hogy itt vagy Reni. Nagyon hiányoztál és annyi mindent meg akarod osztani
veled.
-Hallgatlak
Mel. Milyen az életed egy magzattal a szíved alatt?
-Csodás.
Bár néha elég megviselő. Szinte minden reggel jelentkeznek a rosszullétek,
amiket nehezen viselek. És emellé még hozzá kell tenni a hangulatváltozásokat.
És össze-vissza eszem. Sikerült felszednem pár kilót, aminek köszönhetően úgy
érzem magam, mint egy bálna. Egyik nap teleeszem magam, másnap meg egy falat
sem megy le a torkomon. Az orvosom szerint ezen változtatnom kéne, be kell
tartatom egy bizonyos étrendet.-magyarázta.
-Gyönyörű
kismama vagy, csodálatos alakkal, ezért meg se forduljon az a fejedben, hogy
kövér vagy. Szerintem nem baj, ha sokat eszel. Az a lényeg, hogy mind a ketten
egészségesek legyetek.
-Anya
is ezt mondja mindig. Ha valaki, akkor ő el tud bőven látni tanácsokkal. Négy
gyermeket hozott a világra, mind a négy terhesség más volt, különböző
tapasztalatokat gyűjtött.
-Ebben
igazad van. És Thomas? Gondolom örült a pici érkezésének.
-Meséltem
neki a rosszullétekről, meg arról, hogy késik a havim. Ki erőszakolta, hogy ott
legyen az első vizsgálaton. Majd ki ugrott a bőréből, mikor a doki elmondta,
hogy szülők leszünk. De olyan rossz, hogy most nincs itt. Tegnap délután ment
el egy üzleti útra, holnap este jön haza, de rettentesen hiányzik a picúrnak és
nekem is.-szipogott mellettem. – Látod, egyik percben sírok, a másikban meg
nevetek.
Beszélgettünk
még az esküvőről és megbeszéltük, hogy Seb hazai futama előtt elmegyünk egy
ruhaszalonba kiválasztani a menyasszonyi ruhát, valamint Stephanie-nak és nekem
a koszorúslány ruhát.
Ebéd után Heikével közösen nekiláttunk a
tortasütésnek, valamint csináltunk aprósüteményt is. Késő délután volt már,
mikor a húst bepácoltuk, mely a hűtőben fog pihenni holnap reggelig.
Elvállaltam a nappali feldíszítését különféle színes és mintás lufikkal, szallagokkal.
Nekem ugye könnyebb volt létrára másznom, mint az idősödő szülőknek, vagy az
állapotos Melanienak. Utóbbi ragaszkodott ahhoz, hogy segítsen nekem, ezért
magam mellé állíottam, hogy a kezembe adogassa a szükséges kellékeket a
dobozból. Ezután megterítettük az asztalt, hogy ezzel is kevesebb dolgunk
maradjon holnap. Megvacsiztunk, majd Heike tárcsázni kezdte Sebastian számát. A
telefon ki volt hangosítva, így tökéletesen hallottam a hangját.
-Szervusz
kisfiam. Mi újság veled?
-Szia
anya. Kicsit fáradt vagyok, úgy másfél órája értem haza Angliából. Az egész napom
szimulátorozással ment el. Igyekszünk a lehető legjobban felkészülni Silverstonre-ra.
-Értem.
Akkor nem zavarlak, hagylak pihenni. Csak gondoltam emlékeztetlek arra, hogy
holnap várunk haza.
-Anya
én…-sóhajtott egy hatalmasat.Valami nyomja a szívét, ez nagyon biztos.-Holnap
már kedd, pakolnom kell, hogy szerdán az első géppel repülhessek Angliába
vissza. De nem csak ezért nem szeretnék menni. Renit nem tudom elérni, ma is
hívtam többször, de nem vette fel. A szülei sem reagálnak a hívásomra. Aggódom
Reniért, félek, hogy valami történt vele azon a kiránduláson. Nem tudom mi van
vele és én így nem tudok otthon mulatozni és úgy tenni, mintha semmi baj nem
lenne.
Heike mellett ültem és nagyon kevés kellett
ahhoz, hogy felsírjak és, hogy ezzel eláruljam magam. Talán jobb lenne, ha
elmondom Neki, hogy holnap én is itt leszek, így talán nagyobb kedvvel jön majd
haza. Ám tartanom kell a szám, a meglepetést nem ronthatom el. Ezért minden
reményem Heikébe vetettem, hátha ő meg tudja győzni a szülinapost.
-Kisfiam!
Több hónapja nem jártál itthon. Nagyon hiányzol az itthoniaknak és a szülinapod
újra összehozhatná a családot. Reni
biztos jól van, lehet azért nem veszi fel a telefont, mert nincs térerő
arrafelé. Nagyon szépen kérünk itt mindannyian, hogy gyere haza!
-Rendben
anyu. Miattatok hazamegyek, mert iszonyatosan hiányoztok nekem. S emellett
hiányzik az igazi otthonom, a hétköznapok a családdal.- érzelmeskedett és én
elmormoltam magamban egy mondatot: “ Nekem pedig Te hiányzol!” –De kérlek szépen
titeket ne csináljatok semmilyen bulit, felhajtást és főképp ne hívjatok meg
szomszédokat, mert nincs most hozzájuk kedvem. Csakis mi legyünk.- szabott
feltételt, amit persze meg lehet érteni.
Mindenki lefeküdt, csak én voltam még fenn.
Az utolsó simításokat végeztem el az ajándékán, aztán vettem egy hatalmas
kartonlapot, rárajzoltam sok-sok színes lufit, szívecskét, egy tortát 25 szál
égő gyertyával és rágagasztottam egy nyomtatott képet Róla ezzel a felirattal:
“Boldog születésnapot Sebastian!!” Az éj közepe felé jártunk már, mikor ezt a
kis papírt felszegeztem a nappali falára. Ezután még annyi erőm maradt, hogy az
ágyra boruljak és elaludjak.
Reggel negyed 8-kor már az egész ház
nyüzsgött. Elugrottam venni pár virágot, így akartam még egy kis színnel és
vidámsággal feldobni a nappalit és a házat. Piros és fehér szegfűszálakból egy
kis ösvényt formáltam a nappalitól a lépcsőkön át a szobájának ajtajáig. Stephanieval
úgy döntöttünk, hogy megvicceljük egy
kicsit az ünnepeltet. 9 óra után pár perccel megérkezett a várva várt személy
az apja kíséretében. Én felszöktem az emeletre a szobájába, ám az ajtót nyitva
hagytam, hogy tudjam, mik történnek odalenn. Hangos tapsvihart hallottam, aztán
mindenki köszöntette a németet, majd elérkezett az én időm is.
-Seb,
a szobádban van az ajándékod. Az ágyadban fekszik, gondolom ruha nélkül és már
alig várja, hogy kívánságod teljesítse.- hallottam meg Steph hangját a
lépcsőről.
-Hogy…hogy
mi??? Ti idehoztatok nekem valami olcsó nőcskét? Stephanie, hogy voltál erre
képes, mikor tudod, hogy barátnőm van, aki mellett nagyon boldog vagyok?! Hogy
fogom én ezt elmondani Reninek? Egyáltalán mit modjak annak a nőnek? Hogy a jó
francba küldjem el?? -sorolta kérdéseit, amin én nagyon jókat kuncogtam. Pár
pillanat múlva Steph betolta a szobába Sebastiant, aki ledöbbenten állt, egy
szó nem jött ki a torkán.
-Boldog
születésnapot Édesem!- elé lépdeltem és számat az ajkaira tapasztottam. Kóstolgattuk,
ízlelgettük egymást, a keze váratlanul a fenekemre kúszott, amit alaposan meg
is markolt. Megemelt és nevetve megpörgetett.
-El
sem hiszem, hogy itt vagy kincsem. Annyira aggódtam érted az utóbbi pár napban.
Miért nem vetted fel a telefont?
-Nem
vehettem fel, mert azzal elárultam volna magam. Amúgy nem is gondoltál arra,
hogy ez a kirándulás dolog csak kamu?
-Nem,
egy percig sem gondoltam azt, hogy ez átverés. Hát elég szépen megetettél ezzel
az “osztálykirándulás Szerbiában “ dologgal.-nevetett.- Szeretlek, szeretlek,
szeretlek!-ismételte el egymás után háromszor és én minden szó után mézédes csókot
kaptam. Összekulcsolt ujjakkal, a fellegekben járva mentünk a nappaliba, hogy
éhségünk csillapítsuk.
Reggeli és a mosogatás után Heikével és velem bővült a nappaliban levő
társaság. A Vettel család társalgásba kezdett, én ezúttal a fültanú szerepét
töltöttem be, nem akartam kérdezgetni, belefecsegeni a dolgokba. A fő téma
Melanie terhessége és a közelgő esküvő volt. Mindenki lázban égett, a szülők alig
várják, hogy oltár előtt láthassák a lányukat. Természetesen Norbertre hárul az
a csodás feladat, hogy lányát az oltár elé kísérje. Mel bevallotta, hogy a
terhesség picit áthúzta a számításait, fél attól, hogy nem fog megfelelő ruhát
találni, amibe bele is férhet na és attól is tart, hogy a fáradékonyság miatt
nem fogja bírni a szertartás utáni nagy családi összejövetelt. Thomas-szal arra
készülnek, hogy a nászútat elhalasztják. Igyekeztünk a Forma 1-et nem szóba
hozni, mindenkinek közös érdeke volt az, hogy Párom gondolatait legalább ezen a
fontos napon eltereljük a munkáról. Nem
akartuk a boldogságát és kicsattanó örömét szegni. Jó látni, hogy kicsit fel
tud vidulni és kikapcsolódni, hiszen túl sok mindenen ment keresztül az utóbbi
hónapokban. Nem teljesít valami fényesen, az összes kiskaput bezárják a csapat
előtt a fejlesztések terén, folyton mindent illegálisnak titulálnak, holott a
szabálykönyv elég érthetően kijelenti, hogy nem az! A valenciai kiesése óta
nincs a helyzet magaslatán. Az a pont nélküli futam sok mindent összetört
benne. Talán az újabb világbajnoki címről szóló álmait is…
Az ebéd fantasztikusra sikeredett, majd
végre eljött a nap fénypontja. Heike “nyilvánosságra “ hozta Seb előtt a
tortáját, melyről megtudtam, hogy a kedvence és eddig egy szülinap nem telt el
e nélkül az édesség nélkül. Pontosan 25 gyertyát kellett elfújnia, mielőtt
felcsendült a család előadásában a szokásos, születésnaposnak íródott dal,
melyet most nem énekeltem, ugyanis nem tudtam a német szöveget. Szerelmem mellett
álltam, kellett Neki a segítség abban, hogy a tortát szeletekre vágja, ugyanis
az izgatottságtól és a meghatottságtól remegtek a kezei. Előkerült valahonnan
egy üveg méhűtött pezsgő. Koccintottunk, jókívánságokkal halmoztuk el Őt, majd
nekiláttunk az édességeket elfogyasztani. Most én lettem a téma, valamint az
érettségi utáni terveim. A szülők és testvérek előtt nem volt eltitkolva egy
percig sem az, hogy ősszel összeköltözünk.
A nappali sarkából előkotortuk az
ajándékokat. A szülőktől egy csodaszép ezüst karórát kapott, melyet már most
büszkén viselt és mutogatott. Stephanie-tól egy üveg, 1987-es évjáratú bort
kapott, melyet pont Sebastian születésének az évében készítettek itt
Heppenheimban. Melanie saját kézzel készített ajándékot nyújtott át: egy hímzett
kispárnát melyen a neve állt és egy kék kisautó. Utoljára az én meglepetésem
maradt, színvonalasan akartam zárni az ajándékosztást. Kézen fogtam, leültettem
a kanapéra, mely most a szokásosnál kicsitt arréb helyezkedett. Bekapcsoltam a
laptopot, melyet még tegnap este csatlakoztattam a projektorhoz és mielőtt
elindítottam volna a meglepetést, megszólaltam.
-Sok
mindent jelentessz Te nekem: a Napot, a fényt és magát az életet. A bajban mindig
Veled voltam. Fogtam a kezed s ez ebben a pillanatban sem lesz
másképp.-összekulcsoltam ujjainkat. –Ez a nap csakis Rólad szól, az összes
rajongód, ismerősöd, barátod Téged ünnepel, s mivel születésnapod van, jár
Neked ez a kis ajándék.
Elindítottam
a videólejátszót s a szemét a falra kivetített rövid kis filmecskére szegezte.
A lányok napokkal ezelőtt átküldtek nekem e-mailben pár családi videót, fotót a
kicsi Sebastianról. Ezeket kibővítve a karrierje fontos pillanataival
összeállítottam egy 10 perces filmecskét. Mindent a legelején kezdtem, ahol
autós karrierje kezdődött: 3 évesen megkapta az első gokartját, mellyel
önfeledten száguldozott a leaszfaltozott udvaron. Imádta ezt a kis járgányt s
már akkor mindenki tudta, hogy páratlan és utánozhatatlan tehetsége van, mely a
vérében rejlik. Aztán jött az első go-kart versenye Kerpenben, ahol
természetesen diadalmaskodott. A győztesnek járó trófeát akkori példaképe,
Schumi nyújtotta át. Seb mérhetetlenül boldog és büszke volt, ezt a kép is
tanúsítja.
A kicsi Sebastian fejére helyezett sapka aligha volt nagy
Neki, szegénynek a szemeit takarta, nem is tudom mit láthatott a már akkor
csodás karriert futó Michaelből. 2003-ban jött a szériaváltás, go-kartból Formula-autóba
ült. A német BMW kupában a 2.helyezést érte el. A képkockák egy évvel későbbi időszakot
mutatnak. 2004-ben óriási fölénnyel nyert bajnoki címet a BMW-bajnokságban. 20
versenyből 18-at megnyert. Ezekről a diadalmaskodásokról a szülőktől kaptam videókat. Jó volt nézni ezeket a pillanatokat,
s azt hiszem egy kicsit Seb is meghatódott.
-Jesszusom,
de csúnya voltam akkoriban azzal a fogszabályzóval. És tele voltam pattanással
is. -szólalt meg nem vártan, mikor már karrierjének egy újjabb állomásához
érkeztünk.
-Ezt
cáfolom Drágám! Ha most is lenne fogszabályzód, én akkor is nagyon-nagyon szeretnélek Téged!-ezzel közelebb hajolt
hozzám és lágyan megcsókolt.
2005-ben
Ő lett az év újonca cím birtokosa. 2006 egy meghatározó év lett. Egy nagyon
csúnya balesete volt Spaban.
-Atya
ég, ez kívülről is elég durva. Nem is tudom, hogy úsztam meg komolyabb
sérülések nélkül. Csak a mutatóujjam tört el.
-Valljuk
be, ha nem lett volna begipszelve az ujjacskád, nem lenne Vettel-finger, a
szokásos győzelmi jeled.-folytattam a szerintem félbe hagyott mondatát.
-Látod
bátyus, ebben igaza van Reninek.- hallottuk meg a legkissebb hangját.
Immár egy képkocka sejteti velünk, hogy elérkeztünk
a Forma 1-es karrierjéhez. 2006-ban, szinte még gyerekként a BMW bizalmat
szavazott neki, ezért a Török Nagydíj pénteki edzésén autóba ültette. Nem
csalódtak, hiszen Seb rögtön az élre repítette az autót. Ám karrierjének
kilencedik másodpercében már beszedett egy pénzbírságot, mert a boxutcában
gyorsan hajtott.
-Szegény
Sauber úr majdnem agyvérzést kapott, mikor meglátta az FIA kezéből kikerült
papírt, melyen a büntetés állt. Persze bocsánatot kértem tőle, de mérhetetlenül
szégyeltem magam. A szerelők meg csak nevettek rajtam, szerintük ujjoncként
ilyesmi nem sokakkal fordul elő. Persze már én is mosolyogva emlékszem vissza
arra a pillanatra. Az a nap emlékezetes marad a vezetésről, hogy a nagy nevek
előtt tudtam végezni és persze a pénzbírságról is.- mosolygott.
Innen
pedig már nem volt megállás. Néhány eltelt hétvége után megkapta a pilótaállást
a csapatnál. 2008 eljöttét egyetlen boldog pillanat vetítette elénk: Seb
átveszi az első helyért járó trófeát Monzában. Hatalmas meglepetést okozott az
egész Száguldó Cirkusznak és az egész világnak azzal, hogy azt az esős időmérő
edzést megnyerte. A futamot is egyedül Ő uralta, zavartalanul vezetett az első
helyen. Kis zöldfülű volt, szinte még gyermek. Embert én még ennyire örülni nem
láttam. Ebben az évben rengeteg szép
helyezést ért el, folyamatosan gyűjtögette a pontokat. Nem is csodálkozunk
azon, hogy a Red Bull Racing kisajátította Őt azzal, hogy leszerződtette. 2009
a dráma éve volt. A győzelmeket sokszor
beárnyékolták a kiesések, a vezetői hibák, a motorproblémák. Szép győzelmeket
aratott Seb, könnyek csorultak az én szemembe is, de sajnos mindez nem volt
elegendő ahhoz, hogy elhódítsa első világbajnoki címét. Erre még egy évet
várnia kellett.
-Ohh
2010.-sóhajtott fel.- Nem fogom tudni végignézni ennek az évnek az
összefoglalóját sírás nélkül.
-Engem
nem zavar, ha sírsz.-vontam meg a vállam. Elfeküdt a kanapén, fejét az ölembe
hajtotta.
2010-et
mindenki egy izgalmas évnek titulálta. Szoros volt a bajnokság, mely aztán az
utolsó versenyen tartogatta számunkra a legnagyobb drámát, fordulatot,
meglepetést. Nem úgy látszott, hogy valamelyik Red Bull pilóta –különösen Seb-
világbajnok tud lenni, hiszen rengeteg hibát vétett a német. Ütközött
csapattársával a Török Nagydíjon, a Brit Nagydíjon defektet kapott és 7.helyen
ért célba, a Magyar Nagydíjon áthajtásos büntetést szabtak ki rá, aztán az ezt
követő futamhétvégén Belgiumban nullázott. Keresztbe állt autóval oldalról
beleszáguldozott Buttonba. Ezt sokan amatőr hibának tekintették, valamint úgy
tűnt mindenki s legfőbképp Seb számára, hogy innen már nincs visszaút, egy újabb
bajnoki címet bukik el. Japánban ismét Seb mellé állt Fortuna, hiszen
megszerezte a pole-pozíciót és megnyerte a versenyt. Hátránya 14 pont lett az
élmenőhöz képest, ám sajnos ez a 14 pontról újra 25-re növekedett a Koreai Nagydíjon.
-
Akkor azt hittem, hogy minden esélyem a VB címre ezen a futamon úszott el.
Magam alatt voltam elég rendesen, Tommit ki is zavartam az öltözőmből, nem
akartam senkit sem látni. Magamban voltam és csak egy dolgot tehettem: sírtam
az elmúlasztott esélyeim miatt. -tárta fel gondolatait, mikor megpillantotta a
koreai nagydíjon elfüstölt Red Bullt. Könnyesek lettek ismét szép kék szemei,
én pedig megszorítottam a kezét. Nem az volt a tervem, hogy szomorúságba
hajtsam, csupán azt akartam, hogy emlékezzen arra, hogy honnan jutott el
odaáig, hogy kétszeres világbajnok legyen. Jött a mindent eldöntő utolsó futam.
A feszültség egyre nagyobb lett bennünk is. Rengeteg mindent lehetett volna
beilleszteni abból a futamból a videóba, de én a leglényegesebb pontot ragadtam
meg: mikor Rocky közli Sebastiannal, hogy Ő lett 2010 Világbajnoka! Végülis ez
a lényeg. Nem az számít, hogy abban az évben mik történtek, hány mélypontja
volt a németnek és a csapatnak, hány pont hátányba került, hanem az a fontos,
hogy az Abu-Dhabi futam leintése után Seb ugrott az élre a pontversenyben. A
német himnusz felcsengett, csakis Sebastian és a nemzete számára. Akkor is alig
bírta ki pityergés nélkül és most is. A nyakamba fúrta arcát és zokogott, mint
egy kisgyerek. Muszáj volt leállítanom a videót, mert nem akartam több
fájdalmat okozni Neki. Bár 2011 következett volna, mely csakis szép
eredményeket hozott Sebasnak és újabb rekordokat, melyek azonban nem érdeklik
Őt. Jobbnak láttam kikapcsolni a kis szerkezetet, ennyi épp elég volt mára.
-Én
nem tudtam, mit is adhatnék neked ezen csodás nap alkalmából. Pénzem nincs,
mert ugye még nincs keresetem, a szívem pedig ugye már a Tied, azt régen
felajánlottam Neked. Ezt a kis összeállítást
teljes szívemből csináltam neked és nem szomorúságot akartam előidézni,
csupán azt szerettem volna, hogy lásd, honnan, milyen messziről jutottál el a
Forma1-be.
-Szívem,
nem kell magyarázkodnod. Nem vártam el egy pillanatig sem azt tőled, hogy
ajándékot vásárolj nekem. Számomra a születésnapom, vagy bármilyen ünnep nem a
méregdrága ajándékokról, hanem a családról, a nevetésről, a boldogságról szól.
Ebben talán hasonlítunk egymásra.-mosolygott.- Tőled bármit kapni boldogság.
Elég csak egy apró tárgyat, egy apró csókot adnod, abban sok-sok értékes dolog
lakozik: a vágyaink, a szerelmünk, az életünk, a szívünk.
Későre járt már, ezért lassan mindenki
lefekvéshez készülődött. Épp zuhanyoztam, mikor két kéz simult a hasamra. Meg
is ilyedtem kissé.
-Csak
nem rossz a lelkiismereted az aprócska
kis füllentésed miatt?-kelletlenül vigyorgott és férfiasságát a fenekemnek
nyomta.
-Nem
vagy te egy kicsit pimasz? Csak úgy rámtörsz zuhanyzás közben?-morogtam csipőre
tett kezekkel.
-Te
vagy a hibás.-kente rám azonnal az egészet, én pedig tátott szájjal néztem Rá.-
Eltitkoltad előlem azt az aprócska kis részletet, hogy fürödni jössz. Én pedig
nem hagyhatom ki ezt az egyedi pillanatot, mikor meztelen vagy. Tudod, hogy
szeretek veled zuhanyozni és persze mást is csinálni.
A
hideg csempének döntött, mely kissé lehűtötte forró testem. A lábaim a dereka
köré fontam és máris magamba fogtadtam Őt. Ezzel el is kezdősött a mi kis
fürdőszobai kalandunk…
*********
Ismét tiszteletünk tesszük Heppenheimban. Ez
ebben a hónapban ugye már a második alkalom. Persze mindig szívesen jövök ide,
mindig jól érzem itt magam, Heikére lassan úgy tekintek, mint a második
édesanyámra. Hihetelenül kedves, gondoskodó asszony, akit tiszta szívemből
szeretek és tisztelek. A Német Nagydíj erejéig itt tartózkodunk majd. Hockenheim
nincs innen messze, autóval fél óra alatt megközelíthető. Mindannyian ott
leszünk a paddockban és szurkolni fogunk Páromnak nem csak a futam napján,
hanem pénteken és szombaton is.
A szerda este hamar ránk köszöntött. Korán a
szobánkba vonultunk, hiszen holnap beindul az élet a pályán, igaz én ezúttal itthon
tartózkodom majd. Bevallom semmi olyan esemény nem lesz a holnapi nap folyamán,
mely engem érdekelne. A sajtótájékoztató, pályabejárás ideje alatt Seb úgysem
tudna velem foglalkozni, én pedig nem akarom elvonni a figyelmét az ilyen,
számára nagyon is fontos dolgokról. A
“szabadnapom” arra használom majd fel, hogy Melanie-val és Stepahanie-val
megyünk egy ruhaszalonba kinézni a közelgő esküvőhöz szükséges virágokat,
ruhákat. Végre láthatjuk a Melanie által választott hófehér ruhát. Közös megegyezéssel
így elalvás előtt beiktattunk egy szenvedélyes együttlétett. Neki a hétvége
alatt kipihentnek kell lennie, Heikki szigorúan ki is jelentette, hogy csütörtöktől
vasárnap estig nincs szex. Nincs mit tennünk ez esetben. És igaza van
Heikkinek. Sebastiannak kipihentnek kell
lennie. Már félálomba voltam, mikor Seb megszólalt alattam.
-Sajnálom,
hogy nem tudjuk érdemszerűen megünnepelni azt, hogy egy éve együtt vagyunk.
-Édesem,
kérlek most ne foglalkozz ilyesmikkel. Koncentrálj a hétvégére. Az évforduló
nem olyan fontos, azt megünnepelhetjük a Magyar Nagydíj után is.-próbáltam jobb
belátásra bírni.
-Hát
lesz öt hetünk ünnepelni szívem.És elmegyünk valami szép, nyugis helyre
nyaralni, ahol egész nap csak szeretkezni fogunk.
Csak
kuncogni tudtam a mondandóján, hamar bele tudja élni magát ezekbe a dolgokba.
-Igen
Szerelmem, bizonyára így lesz. De most arra kérlek, hogy próbálj csakis a hazai
futamodra összpontosítani. Csökkentened kell a hártányod Alonsoval szemben,
ezért nyerd meg nekem ezt a futamot Bajnok!!-noszogattam.
-Mindennél
jobban szeretnék itt nyerni. Még sosem intettek le ezen pályán elsőként. És
ezúttal te fogsz motiválni. A szavaid, az ittléted, a szerelmed. Szeretlek
Reni.-fölém hajolt, csókokkal borította be egész testem s tudtam, hogy még egy
kis hancúrozásra vágyik. Végülis miért ne?? Adjuk meg a gyereknek azt, ami jár!
Pénteken már felbőgtek a motorok. A
megszokottnál több ember látogatott ki, hogy megnézzék a világbajnoki aspiránsokat.
A nézők imádták a német pilótákat, állva tapsoltak, ujjongtak mikor
kihajtottak a pályára. A második
szabadedzés idejére átugrottam a Lotus csapatához. Nem felejtettem el ám a
Jégember kérését és a Neki tett ígéretem sem. Kimi már az autójában ült,
nyilván nem mehettem oda üdvözölni Őt. Mark, az edzője előkerített nekem egy
széket és leültem. Az előttem levő Lotusra feltették a kerekeket, melyeket még
a melegítőpaplanok takartak. Az egyik szerelő pár méterre állt meg mellettem.
Név szerint nem ismertem, viszont a képekről annál inkább. Egy arany gyűrű volt
az ujján. Pár pillanat múlva egy fekete szoknyás, tornacipős, Lotus logos
pólóban levő lány jelent meg, aki amúgy nagyon magas volt és emellett elég
sokványka. Egy üveg vizet nyújtott át a szerelőnek, aki valószínűleg a párja
volt. A srác egy forró csókkal és egy öleléssel viszononozta a lány gondoskodását.
A pasi egy kissé nagy darab volt, amolyan mackó teste volt, a lány el is
veszett az ölelő, óvó karokban. Aztán a munkáé lett a főszerep, a szerelő Kimi
autójához lépett.
-Te
nem Vettel barátnője vagy? - szegezte nekem a kérdést, kissé meg is lepődtem.
-De,
az vagyok.
-Küldött
kémkedni, mi?- egy mosoly jelent meg az
arcán.
-Jajj
nem!.-ráztam a fejem.-Személyesen ismerem Kimit, gondoltam meglátogatom, ha már
itt vagyok.
-Értem.
Amúgy Alexa vagyok. - nyújtotta felém jobb kezét, amit meg is fogtam.
-Én
pedig Reni. Látom megtaláltad a boldogságot a csapaton belül.
-Igen.-
sóhajtott.- 3 éve ismerjük egymást, de csak május óta vagyunk házasok. Jamie és
én a Toro Rossónál dolgoztunk, de ő nagyobb fizetés miatt ide szerződött. Hogy
továbbra is együtt lehessünk én is vele tartottam. Teljesen oda vagyok érte.
Életemben még férfit ennyire nem szerettem.-mosolygott. Az egész második edzést
végig dumáltuk.
*****(
Berni )*****
Egy év, 12 hónap. Ennyi ideje tart a
kapcsolatunk Tommival. Senki sem hitte azt az egyetemi barátim közül, hogy ez a
kis románc tartós lesz. Most mégis itt vagyunk. Több, mint fél éve összeköltöztünk
és boldog életet élünk. Persze azért olyan könnyen nem ment semmi sem. Rögtön
az összejövésünk után 5 nappal egy óriási pofont kaptunk az élettől: elvetéltem
úgy, hogy nem is számítottunk arra, hogy szülők leszünk. Fiatal voltam,
érettségi után álltam, de szerettük volna azt a gyermeket. A finn segítsége
nélkül nem hevertem volna ki ezt a hatalmas veszteséget. Azóta is minden nap
eszembe jut a meghalt babánk. Pár nap múlva pedig már egy éves lenne, ha élne.
-Jesszusom,
már fél 5 van!!
Egy
órám van megteríteni az asztalt a mai különleges vacsorához, valamint kicsípni
magam. Egy fehér asztalterítőt helyeztem az asztalra, előszedtem az ünnepekkor
használatos poharakat, tányérokat, evőeszközöket. Hatalmas volt az asztal, ezért
a közepére egy vörösrózsa csokrot és néhány illatos mécsest helyeztem.
Leoltottam a lámpákat, a mécsesek meggyújtásával varázsoltam természetes fényt
a helységbe. Az emeletre vezető lépcsőfokokat kettesével szedtem és végre nekiláttam
a készülődésnek. Letusoltam, feldobtam magamra alapozót, rúzst, mely vadítóan
vörösre színezte ajkaim. A hosszú hajam 5 perc alatt egy könnyen elkészíthető
kontyba varázsoltam, majd magamra öltöttem a kizárólag erre az alkalomra vett
tűzpiros estélyi ruhát és a hozzá járó tűsarkút.
Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, melyet Tommi is imád.
Dudálást hallottam odakintről, tehét megérkezett Ő. A lépcsőn lementem és már
nyílt is az ajtó. Páromon a reggeli melegítő cucc helyett egy világoskék ing és
egy fekete nadrág volt. Nem tudott arról, hogy én ma meglepi vacsival akarom
elkápráztatni Őt, mégis kicsípte magát. Meg sem volt lehetőségem kérdezni, hogy
hol öltözött át, mert heves csókban forrtunk össze. Átkaroltam nyakát
reflexszerűen, Ő pedig végigsimított hátamon, majd kezei elérték a fenekem.
-Irtó szexi vagy ebben a dögös kis ruciban. Úgy levenném
rólad.- adta tudtomra egy pillanatnyi levegővétel közben.A
jobb térdem alá nyúlt, azt a lábam a dereka köré kulcsoltam.
-Ha
most nem fejezzük ezt be, nem fogok tudni leállni.-suttogta.
-Igazad
van.-rendeztem kicsit magamon a ruhát.- Ki fog hűlni a vacsi, úgyhogy együnk
szerintem.
A kedvenc ételét készítettem el. Arra
törekedtem, hogy ezen a mai napon a lehető legjobban érezze magát, hogy minden
tökéletes legyen. Az utolsó falatig elfogyasztottuk a vacsorát. A melletem ülő
finn nagyon éhes volt. De ez nem újdnonság az utóbbi időben. Munkába indulás
előtt reggelizik, aztán egész nap nem eszik semmit sem. Régebben még hazaugrott
az ebédszünetben ebédelni, de ez sajnos már nem így van. Elhesegettem ezeket a
szomorú gondolatokat és széles mosolyra váltottam. Ezen csodás eseményre egy-egy
pohár fehér borral koccintottunk.
-Boldog
évfordulót szépségem.
-Neked
is Drágám.- koccant a két pohár, majd az italba kortyoltunk. Mintha megrészegültem volna, egy általa nem
várt mozdulattal felálltam a székről és lehajoltam hozzá egy csókért. Elkezdtem
kigombolni az ingjén levő sok gombot, s közben hevesen, levegőhiányosan vad
táncot jártak nyelveink. Ő is felállt, a
gallérjánál fogva húzni kezdtem a szobánk felé. A lépcsőn felfelé menet már az
övét botottam ki, a nadrágját is kigomboltam, majd magától bújt ki a
ruhadarabból. A nadrág elhagyatottan a szőnyegre esett, de sebaj, majd reggel
felvesszük. Ahogy beértünk a szobába, azonnal a falnak döntött.
-Nem
gondolod, hogy egy kicsit túlöltözött vagy hozzám képest?- pimaszkodott.
Ezen
is segített és immár meztelenül nyúlt a fenekem alá. A lábaim a dereka köré
fonódtak és itt megéreztem Őt magamban. Valahogy az ágyhoz is sikerült
eljutnunk és teljesen átadtuk magunkat az érzéseknek, a sokat sejtető sóhajoknak.
A gyönyör órákkal később tört ránk. Nekem mozdulni is alig volt erőm, míg Tommi
kibújt a takaró alól és a TV hátuljánál matatott valamit. Felgyújtottam az
éjjelilámpát, hogy jobban lássam testét, mozdulatait. Az ágyra ült, a kezében
szorongatott valamit.
-Berni
én… - vett egy nagy levegőt és próbált összeszedetten beszélni.- Sosem voltam a
szavak embere és ez most sincs másképp. De te tudod, hogy milyenek vagyunk mi,
finnek. Kissé zárkózottak, csendesek, ám annál őszintébbek. Ismersz jól, sosem
tudtam szavakba önteni az érzéseim. Tettekkel bizonyítottam azt, hogy mennyire
szeretlek, milyen mély érzelmeket táplálok irántad édesem.-végig a szemembe
nézett és egy laza mozdulatot tett, mely meghatározza a jövőnk: felnyitotta a
fekete kis bársonydobozkát.- Lennél a feleségem? – tette fel a szokásos
kérdést. Én meglepődve és felváltva pillantottam
-Csakis
erről a pillanatról álmodtam már kiskorom óta. Anya és apa csődöt mondott házassága
után az igaz szerelemre vágytam és egy ilyen leánykérésre. Igen Tommi, leszek a
feleséged!- adtam végre választ kérdésére. Hangosan felsóhajtott, mintha félt
volna az elutasító válaszomtól. Remegő kezekkel vette ki a gyűrűt a dobozkából,
új helyet adva ezáltal neki: felhúzta az ujjamra, én pedig büszkén nézegettem.
-Nem
szeretném elrontani ezt az idilli pillanatot, de immár a menyasszonyomként
szeretnék beszélni veled a gyerekvállalásról.- hogy a feszültséget oldja, a takaró
alatt a combom cirógatta. – Tisztában vagyok azzal, hogy rettenetesen fiatal
vagy. Én öregszem, szeptemberben leszek 29 éves, te pedig a karriered készülöd
alakítani. És ez így van jól a mai világban. Kevés az a lány, aki 20 évesen
gyerekvállalásról tárgyal a barátjával.
-Tommi!-szólítottam
meg lágyan.- Nem érdekel az az elmélet, hogy a mai világban mit csinálnak a
velem egykorú lányok. Gyereket akarok szülni Neked, minnél hamarabb. Úgyhogy
essünk neki a dolognak Édesem.
Átszeretkeztük az egész éjszakát, majd
hajnal körül utol ért az álom a vőlegényem mellett. Reggel elujságolom anyának
és Reniéknek, hogy mostmár nem Tommi barátnője vagyok, hanem a menyasszonya. És
ez ugye már egy sokkal komolyabban hangzó dolog, sokkal szorosabb és erősebb
kötelék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése