10.fejezet

  Christian hatalmas szemeket meresztett rám. Szerintem azért, mert Seb nem mesélt arról, hogy találkozgatunk. Jobbnak láttam, ha lelépek, mielőtt még itt vér folyna.

-Sebastian én most megyek. Azt hiszem csak zavarnék. Azért köszönöm a macit. -épp indulni akartam, mikor Christian utánam szólt.

-Szeretném, ha a csapatommal ebédelnél. Így jobban megismerhetnénk egymást.-ajánlotta fel készségesen. Én csak Sebire néztem, aki természetesen nem ellenezte és mosolyogva bólintott.

-Rendben. De csak ha nem zavarok.

-Ugyan! Miért zavarnál?- jött a kérdés a némettől.

És közösen elindultunk a paddockba. A büféből finom illatok árattak. Kicsit furán éreztem magam. Itt még sosem jártam és idegenekkel voltam körülvéve. Mindenki számára idegen és újdonság voltam, ezért szinte mindenki tekintete rám ragadt. Ettől ki tudtam volna szaladni a világból. Valahogy sosem szerettem, ha megbámulnak. Egy fiatal barna hajú lány elénk tette az ebédet: gombás, sonkás rakott krumpli.

Kicsit zavarban éreztem magam és még mindig csak az ételt néztem, mikor a mellettem ülők már rég enni kezdtek.

-Nem ízlik? Rendeljek neked más ebédet? -udvariaskodott Christian.

-Nem, dehogy! Szeretem.- és enni kezdtem. A másik kezem a combomon pihent és Sebastian megszorította az asztal alatt.

-Ne légy ideges! Nem kell félned semmitől. -súgta a fülembe.

 Jó negyed óráig csend uralkodott az asztalnál, mikor Webber kapcsolódott hozzánk és egybből ugratni kezdte Sebit:

-Nem is mondtad, hogy van új barátnőd. Hol ismerted meg?

-Nem a barátnőm, csak ismerjük egymást! És a meccsen meg a hotel előtt futottunk össsze. -magyarázta picit dühösen Seb. Sosem szerettem Webbert, és valószínüleg a mostani kijelentése  után sem fogom. A legjobban egy majomhoz tudtam volna hasonlítani!

-Jó kis ismerős akkor…

-Srácok fejezzétek be!!!-szólt közbe Christian. Kicsit izott a levegő a két pilóta között.-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek téged. Jó itt a köreinkben látni téged. -üdvözölt Christian így utólag.- És hogy érzed magad eddig? Milyennek gondolod innen nézve a Forma-1-et?

-Köszönöm szépen, remekül érzem magam! Nagyon jó érzés itt lenni és a kedvenc csapatom tagjaival ebédelni és beszélgetni. - hazudtam, mert Webber nem tartozott a kedvenceim közé. Egy cseppet sem…-És jó ,hogy összefutottam veled is Christian.- tettem gyorsan hozzá. Végig mosolyogtam  mialatt beszéltem.

-És engem hol hagysz? Nem is örülsz, hogy velem is beszélgethetsz?-kérdezte nagy szemeket meresztve Seb.

-Veled már rengeteget beszélgettem a tegnap este.-böktem oldalba.

Talán ezt az információt el kellett volna hallgatnom…

-Erről nem is mesélt senkinek a mi drága Sebastian Vettelünk!! -zsémbeskedett Webber.

-Azt hiszem ez az az információ, amit nem kell megosszak veled!-emelte fel a hangját Seb.

Christiannak megint közbe kellett vágnia:

-Sebnek igaza van. Senkire nem tartozik a magánélete. Amúgy nekem kéne felháborodnom, amiért ezt eltitkolta, nem pedig neked Mark!-osztotta ki a csapatfőnök az ausztrál pilótát. Webbernek ez cseppet sem tetszett és dühösen hagyta el a büfét.

-Sebastian,  én tudtam,hogy ebből baj lesz. Nem kellett volna elfogadnom a meghívásod. Sajnálom Christian.-hárítottam magamra a felelősséget. Ezzel együtt azt éreztem, hogy  épp totálisan hülyét csinálok magamból, mert a két férfi melettem mosolyogni kezdett.

-Nem kell kimagyarázd magad. Az este mindenki számára szabad! Csak azt a szabályt vezettem be mindenki számára a csapatból, hogy éjfélkor mindenki ágyba legyen. Kell egy kis szigor! Ez az egyik alapja a pontos és tökéletes munkának. -mondta Christian.

   Míg beszélgettünk megjelent Tommi is Bernivel az oldalán.

-Jó napot, Bernadett Varga vagyok, Reni legjobb barátnője. -mutakozott be Christiannak.

Az illető Tommit kezdte cukolni viccből:

-Mennyi új arcot látok ma! T ommi, mióta van neked barátnőd? -abból feltételezte,hogy járnak,mert egymás kezét fogták.

-Még nem járunk. De egyszer majd ez is eljön.-Tommi totálisan zavarba jött.

Nagyon jól elbeszélgettünk, aztán Christian elhívta Sebit megbeszélésre. Seb persze nem rohant el köszönés nélkül:

-Találkozhatunk később? -hajolt le hozzám Seb.

-Ha szeretnél…- a válaszom után megcsókolt! Hosszú és szenvedélyes csók volt. Ilyet még életemben nem kaptam senkitől!

    Még a bennem levő örömöt sem tudtam kiadni magamból köszönhetően Tomminak és Berninek. Sajnos ők szemtanúi voltak ezen eseménynek.

-Na mivan? Jártok? Mondd azt, hogy jártok?!!-hisztizett Berni.

-Még nem járunk.-csillapítottam le a kedélyeket.

-Milyen félősek vagytok mááárr!!-gúnyolódott rajtam Tommi és nevetni kezdett.

-Mi a fenét nevetsz?-szidtam le a szőke srácot.

-Nem jártok, viszont jól csókol.-nyújtotta ki a nyelvét rám a finn.

-Nyugi édesem!- nézett rá Berni a finnre. -Közel járnak hozzá, hogy járjanak.