13.fejezet

Kinyitottam az ajtót és a szálloda recepciósa állt előttem egy hatalmas dobozzal a kezében. Az én nevem volt ráírva.

-Ki küldte ezt nekem?- faggattam a recepcióst.

-Egy szőke nő, akin egy Red Bull logóval ellátott sötétkék kabát volt.

A recepciós magamra hagyott. Csak remélni tudtam, hogy nem az, amire én gondoltam. Kinyitottam a dobozt és egy kártyát latáltam benne, melyen ez állt:

‘Este 8-kor találkozunk a szálloda halljában”.

Feladó nem volt. Így is tudtam, hogy ezt csak Seb küldhette. Mint egy kisgyerek az első karácsonyra kapott ajándékát, úgy bontottam ki a dobozt. Egy csodaszép estélyi ruhát találtam benne egy aranyos kis cipővel és egy ezüst ékszer-szettel. Mindenre számítottam, csak erre nem. Sosem hordtam ilyen gyönyörű dolgokat. Az ékszerek pedig csillogtak. Eleget tettem Seb kérésének és készülődni kezdtem. Foggalmam sem volt, hogy mire készül. Enyhén begöndörítettem a hajam és felöltöztem. Szokatlan volt a cipő is, mivel ilyet is csak ritkán hordtam. Egy enyhe sminket tettem fel és már indultam is a találka helyünkre. Izgatott voltam, mivel foggalmam sem volt, hogy Seb miért kérte, hogy ezt vegyem fel. Ami azonban feltűnt az az volt, hogy minden az én méretem volt.

  A lépcsőn lefelé jövet megpillantottam a szőkeséget. Illedelmesen nyújtotta a kezét és lesegített a lépcsőn.

-Gyönyörű vagy! -bókolt, majd belecsókolt a nyakamba. Libabőrös lettem a csókjától.

-Köszönöm. De mivel érdemeltem ezt ki?-szerénykedtem.

-Semmivel! Megérdemled.-zárta le a témát. Rám terítette az öltöny kabátját és a derekam átkarolva kiléptünk a szállodából.

-Hová viszel engem?-érdeklődtem, mielőtt beszálltunk Seb Infinitijébe.

-Majd meglátod. Ez legyen meglepetés. -kaccsintott egyet, majd illedelmesen kinyitotta az autó ajtaját, de én szembe fordultam vele.

-Baj van? -remegett a hangja. Talán félt attól, hogy faképnél hagyom.

-Nem, nincs. Csak el kell mondanom Neked, hogy iszonyat jól nézel ki öltönyben! -most én kezdeményeztem a csókot. Hosszú csókolózás után éreztem, hogy a keze megpihen a fenekemen.- És gratulálok a 3.helyedhez az időmérőn! -súgtam lágyan a fülébe.

-Köszönöm -adott egy puszit az orromra.

Seb a rádiót elindította a kocsiban és egyből énekelni kezdtem Shakirától a Sele el sol-t. Seb csak mosolyogva figyelt engem.

-Bocs! -szégyeltem el magam.- Néha teljesen megfeledkezek magamról és arról, hogy épp hol vagyok és énekelni kezdek.

-Semmi baj. Engem nem zavar. Jó látni, hogy jól érzed magad és boldog vagy. -megfogta a combomon pihenő kezem,é n pedig összekulcsoltam az ujjainkat.

-Van jogsid?- kérdezte az utat figyelve.

-Még nincs, de majd szeretnék.-válaszoltam.

-Szívesen segítek neked a felkészülésben!- ajánlotta fel a segítséget.

-Oké, majd meggondolom. Egy őrült autóversenyzőtől vezetni tanulni…-mondtam halkan, de Seb meghallotta.

-Hallottam ám mindent! -nézett felém.

-Nem baj!- közelebb hajoltam hozzá és adtam egy puszit az arcára. A bőre olyan puha és jó illatú volt, akárcsak egy babáé. -Egész emberi arcot varázsoltál magadnak! -arra céloztam, hogy végre megborotválkozott. Már most szerettem húzni az agyát.

-Kösz!- szomorodott el.-Folytasd csak a cikizésem!-vágta be a durcit.

-Abbahagyom, ha elmondod, hogy hova viszel!

De még mindig nem mondta meg. Fél óra autóút után egy szálloda előtt állt meg. Durcásan szálltam ki az autóból és bevágtam az ajtót.

-Sebastian, remélem ez nem az, amire gondolok!-ordítottam le.

-Mire gondolsz?-vigyorogva nézett rám.

-Nem fogsz szobára vinni, akárcsak egy olcsó lotyót!!-böktem ki.

-Ettől nem kell tartanod!-megfogta a kezem és bevonszolt a hotelbe.

-Egy bulit szervezett az FIA a mezőny német pilótáinak. Mindenki itt van, aki számít.-adott választ Seb.

-Ez igazán szuper, csak azt magyarázd el nekem, hogy én mit keresek akkor itt?-még mindig homályosan láttam 1-2 dolgot.

-A legtöbb pilótát elkísérte a barátnője, felesége. Ilyen rendezvényekre kötelesség valakit magunkkal hozni.

-És így jövök én képbe igaz?-kezdett összeállni a kép.

-Aha! Nem járok már Hannával és rád esett a választásom. Leszel a párom ma estére?-nézett a szemeimbe .

-Örömmel!

Odavezetett egy asztalhoz, ami névre szólt. Sebi nevét láttam egy cetlin, míg a melette levő cetlire csak egy kérdőjel volt rányomtatva. Gondolom még mindenkinek titok volt az, hogy kivel jön el.

-Köszönöm, hogy rám gondoltál. Kicsit nehéz helyzetbe hoztál, mert rengeteg híres ember van itt és szinte idegennek és elveszettnek érzem magam ebben a közegben.

-Itt leszek melletted végig, szóval nincs mitől félned. -szorította meg a kezem az asztal alatt.- Be szeretnélek mutatni mindenkinek.-egy hajfürttel kezdett el szórakozni.

-Seb! Újságírók meg fotósok nem lesznek ugye ?-idegesesen néztem körbe a teremben.

-Sajnos lesznek. Nem lesz semmi baj, megígérem!-próbált megnyugtatni, de nem ment sok sikerrel.

-Seb, akkor jobbnak látom, ha megyek. Köszönöm, hogy rám gondoltál, de ezt nem fogom tudni végig csinálni! Ha a szüleim meglátják a képeket, ki fognak akadni!-én pedig teljesen kiborúltam. Elsírtam magam.

-Héé!! Nyugodj meg szerelmem!! Nem lesz semmi baj. Ha kell szólok Brittának, hogy minden képet nézzen át és amin te vagy, azt tiltassa le. Bízz bennem kérlek.

-Seb, mi a baja a hölgynek? -egy aggódó női hangot hallottam meg. Hátra fordúltam és Nicole Scherzinger állt előttem.

-Szia, Nicole vagyok! -nyújtott kezet.

-Szia, én pedig Reni.-mutatkoztam be a könnyeim törölgetve.

Seb elmondta, hogy kicsit kiborúltam.

-Sebastian, máris barátnőre tettél szert? -kötekedett Sebivel Nicole.

-Neeemmm!! Csak egy nagyon jó barátom.-hazudott a német.

-Értem. Ööö… elrabolhatom egy kicsit Renit? Teljesen szétsírta a sminkjét.

-Persze. Nyugodtan menj vele! Itt megvárlak.-súgta a fülembe Seb.

A női mosdóban Nicole megigazította a sminkem. Közben volt időm faggatni a karrierjéről és Lewisról is és persze arról, hogy a túrnézást és a magánéletet hogy tudja összhangban tartani.

  Visszamentünk az asztalhoz, de már csatlakozott hozzánk Lewis, Jens és a barátnője, Jessica. Mindannyian megbámultak engem. Ez nagyon zavart. Leültem Seb mellé és Ő azonnal megszorította a kezem az asztal alatt, ezzel éreztetve, hogy itt van mellettem és minden rendben van.

-Seb! Szép az új barátnőd!-szólt be Lewis. Tudtam, hogy ő lesz az első, aki nem hagyja a dolgot szó nélkül.

-Nem a barátnőm!-válaszolt vissza idegesen és gúnyosan Seb.

Idegesen és remegve áltam fel a helyemről és futottam a mosdó felé, mert nekem most lett elegem az egészből…