7.fejezet

10 perc múlva Berni rohant be őrültem a szobába:

-Mire volt ez jó? Miért kellett csak úgy otthagynod szegényt? Kétlem, hogy megbántott volna. -szinte felrobbanó dühvel vont felelősségre.

-Míért, szerinted mit kellett volna tennem? Feküdjek első nap az ágyába, vagy mi?-csattantam fel egyből.- Tettem volna azt, amit te Tommival?-tettem hozzá gyorsan.

-Nem mondtam azt, hogy feküdj le vele. De legalább elbúcsúzhattál volna tőle, nem úgy otthagyni szegényt minden magyarázat nélkül. Amúgy szerinted én mit tettem Tommival? -lángolt a szeme a dühtől.

-Hát csak jól összemelegedtél vele már első nap, az ölében ülsz, úgy viselkedsz, mintha ezer éve szerelmesek lennétek. Sokkal, de sokkal idősebb nálad!

-Szerinted én képes lettem volna az ágyába feküdni?? Komolyan így ismersz? Baj, ha egyszer boldognak érzem magam? Anyával megtudtam volna beszélni a kapcsolatomat Tommival, de rájöttem, hogy veled ezt nem lehet. Milyen barátnő vagy te?- szinte már zokogott. Nagyon megbánthattam, de valahogy ez most nem érdekelt.

-Örölnünk kéne, hogy mindketten ilyen jó pasival voltunk. Megkéne beszélnünk, mit éltünk ma át. Én sem és Sebi sem tehet arról, ha valami nem a saját kedved szerint alakult. Hogy tudd, hogy jó barátnő vagyok odamentem Sebihez és kimagyaráztam a dolgot. Fájdalmat láttam a szemében. Hazudtam valamit, kimentettelek, csakhogy Seb nehogy megsértődjön.

Zokogni kezdett és pakolni. Beláttam, hogy túl kemény voltam vele és próbáltam bocsánatot kérni, de nem mentem vele sokra.

-Kérlek ne haragudj rám!-kérleltem.

-Haza megyek holnap. Holnap délután Tommivel randiztam volna, de már semmi kedvem hozzá.

 Hideg zuhanyként ért most minden kijelentése Berninek. A legszívesebben a fejem a falba vertem volna.

-Holnap megbeszélek mindent Sebivel és bocsánatot kérek Tőle. Ígérem!!-ezzel akartam vissza tartani a hazamenéstől és elrendezni kettőnk között mindent.

-Ez nem Sebastianról szól.Ő lehet, hogy könnyen megbocsát neked, de nekem kicsit nehéz ezt lenyelni. Olyat feltételezel rólam, ami sosem fordult volna meg a fejembe. Ez az egész  rólunk és a barátságunkról szól. Én hihetetlenül örültem, hogy ma együtt vacsiztatok és arra gondoltunk Tommival, hogy segítünk nektek összejönni .De látom te már gyökeresen el akarsz választani engem Tommitól. Nem baj, reggel felhívom és közlöm vele, hogy haza megyek. Innentől pedig nem is fogunk találkozni. Ha ezt akarod.- lemondóan közölte ezt velem.

   Sírva feküdtünk le aludni. Törtem a fejem elég sokáig, hogy mit fogok holnap mondani Sebinek, hogy milyen magyarázattal fogok előállni. Magamhoz öleltem a pilóta itt hagyott  melegítőfelsőjét és elaludtam.

     Reggel már 7-kor felkeltem és egyből kikerestem Berni telefonjából Tommi számát. Helyre kellett hoznom amit elcsesztem. Nem engedhetem, hogy  így váljanak el egymástól.

-Szia Tommi, Reni vagyok.

-Szia. Ha Sebastiant keresed, akkor még alszik és nem szívesen költeném fel ilyen korán.

-Nem őt keresem, hanem…igazából téged.

-Rendben. Hallgatlak akkor.

-Tegnap este csúnyán hajba kaptam Bernivel. Sebit is faképnél hagytam. Haza akar menni.

-Sajnálom a dolgot.-a telefonon keresztül is észrevettem, hogy nagyon le volt törve.

-Tommi, csak te tudsz segíteni nekem!! Muszáj ide jönnöd, csak te tudod őt megvígasztalni és maradásra bírni. Az én szavaim már  nem érnének semmit.-sírni kezdtem.

-Nyugodj meg, megyek máris. Kibékítelek benneteket – nyugodt volt a hangja, s ez nekem is segített lenyugodni.

   Tommi fél óra múlva kopogott a szoba ajtaján, de Sebi is jött vele. Szégyeltem magam előtte. Az udvarra rángattam a németet és magyarázatot adtam neki.

-Tegnap este csúnyán itthagytalak. Jól éreztem magam veled és még sem köszöntem neked a tegnap estét. Nem tudom, mi ütött belém és nagyon szégyenlem magam –zokogni kezdtem.

-Biztos megbántottalak valamivel, ugye? Talán megharagudhattál rám, mikor a magánéletedről kérdeztelek.

-Nem. Erről szó sincs ! Csak kicsit gyors volt nekem az , ami történt. Vacsora,ölelés és ilyesmi.

-Akkor nem haragszol rám tényleg?-felemelte a fejem az államnál fogva.

-Dehogyis!Csak az a kérdés,h ogy te nem haragszol-e rám?

-Egyáltalán nem.-megölelt jó szorosan .Romatikus filmbe illő jelenet volt ez. Mégis annyira jól éreztem magam Sebastian közelében. Nem tudtam megmagyarázni, hogy míért érzem ezt, mint ahogy azt sem, hogy míért nekem adatott meg az a lehetőség, hogy vele vacsorázzak

  Kibékülésünk után kézen fogva mentünk vissza a szobámba, hiszen Bernitől még nem kértem elnézést.