72.fejezet

   Csodálatos májusi napra ébredtünk. Az idő kinn nagyon meleg, a Nap is hétágra süt. Kedvezőbb időjárás nem is uralkodhatott volna ezen a ragyogó napon. Mindez, s a mai fantasztikus esemény is örömre és felszabadultságra ad okot. Egyetlen, s szívből imádott barátnőm ma összeköti életét Isten színe előtt az ő finnjével.

-Jó reggelt gyönyörűm.- vetett véget gondolatmenetemnek Szerelmem lágy tapintása és az a fenomális csók, amit ajkaimra kaptam.

-Én gyönyörű?- mutattam magamra kételkedően.- Nézz meg jobban kérlek, mert minden vagyok, csak gyönyörű nem. A tekintetem rettentően álmos, a hajam gubancokban áll, smink nélkül vagyok.

-Ismersz jól, én a természetes szépséget szeretem. A smink csak egy maszk, mely elfedi az ember valós arcát és személyiségét. Az mindig könnyen megtéveszti a férfiakat.

-Addig fogod hajtogatni ezt a “gyönyörű vagy” mondatot, míg a végén kénytelen leszek elhinni.

-Hát éppen ideje volna már, hogy többet ne kételkedj a szavaimban. Én csak a valóságot mondom, azt, amit a szemem nap mint nap lát. Számomra te vagy a legszebb és legértékesebb nő. Sőt! A legkívánatosabb kismama kerek e világon.-szőtte tovább léleksimogató gondolatmenetét és keze szép lassan haladt a pocakom felé. Tenyere meleg és jóleső érzést keltett. Mióta megtudta, hogy apa lesz, naponta többször is megérintette a hasam, minden este úgy aludtunk el, hogy ujjaival a magzatot és engem kényeztetett. Mindegyik alkalommal ugyanazt a hatást érte el: az elérzékenyülésem. Csodálatos és páratlan látvány szembesülni minden nap a büszke tekintetével. Szemei mindig azt tükrözik, hogy igen, ő az én kisbabám.

- Jó reggelt neked is hercegmőm.- üdvözölte a pocaklakót is.

- Te honnan veszed, hogy a szívem alatt egy kislányt hordozok és nem kisfiút? Én ugyanis megvagyok győződve arról, hogy fiúnk lesz.- a hangom meglepődöttségből magabiztosságba ívelt át.

-Én pedig úgy érzem, hogy egy csodaszép kis tündérrel fog nőni a családunk. De bármelyikünknek is legyen igaza, az nem tud azon a tényen változtatni, hogy ő a kettőnké. Csak az számít, hogy egészségesen jöjjön a világra. Sosem fogja nélkülözni a mi szeretetünket és gondoskodásunkat. Meseszép és biztonságos életet biztosítok neki, mint ahogy neked is.

Csodálatos ember az én vőlegényem. Egy életen át tartó fohászkodás is kevés lenne ahhoz, hogy megháláljam az égieknek azt, hogy Őt az utamba küldték. Végre valahára érzem, hogy vagyok valaki, érzem, hogy van értelme az életemnek. Rájöttem, hogy megérte annyit szenvedni, hogy mindennek oka volt. A világ legszerencsésebb nőjének vallhatom magam, hiszen szűk négy hónap múlva a férjemmé fogadom Őt. De az a tény sem elhanyagolható, hogy Ő lesz annak a gyermeknek az apja, kit a méhemben hordozok. Példaértékű viselkedést fog mutatni, hiszen a szüleitől csak jókat tanult. Ők nevelték olyanná, amilyen valójában: tiszta és jólelkű férfivá, kiből a szeretet és segítőkészség csak úgy árad.

-Nagyon elgondolkodtál.- legyintette meg kezét szemem előtt.

-Volt is miről. Hihetetlen, hogy két év leforgása alatt mennyit változott az életünk Bernivel. Erről a két esztendőről egy regényt tudnék írni. Sokat köszönhetek neki magánélet terén. Féltem újra szerelembe esni, egyszer már megégettem magam, az ő noszogatására adtam egy esélyt magunknak. De nem ez a lényeg most.- zártam le a mondandóm azon részét, mely engem is érint.- Mindig is számíthattunk egymásra. Ő nem csak a legjobb barátnőm, hanem a testvérem is. Egy olyan testvér, akire mindig is vágytam. Szinte a másik felem. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ő az életet nyújtó másik felem, szívem másik féltekéje. Együtt nevelkedtünk, együtt fedeztük fel a világot, sokszor együtt szenvedtünk. Kicsi korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk, és lásd, mi lett belőlünk: hamarosan családanyák. Ma szemtanúja lehetek, ahogy férjhez megy, s ez azt jelenti szerintem, hogy jó barátnő voltam, hogy megérdemlem az ittlétet. De szerintem nem kell az ilyesmit ecsetelnem előtted, mert te is közeli barátságot ápolsz Tommival.

Barátnőm kopogással jelezte, hogy mára elég volt a lustizásból. Felöltöztem és lementem a konyhába reggelit készíteni. Berni a kanapén helyezkedett el, ott eszegetett. Szegénykém a hátfájós időszakát éli, dehát érthető. A kilencedik hónaphoz közeledve ez már szokásos jelenség. Segítettem kinyújtózni neki a kanapén, a hátát két párnával támasztottam meg. Próbáltam  elérni, hogy minnél kényelmesebb pozíciót vegyen fel. Míg evett, én addig masszírozni kezdtem a lábát. A baba súlya miatt minden nap bedagad a bokája, ezért is van szüksége kényelmes és pihentető testhelyzetekre.

-Te nem reggelizel?- kérdezte.

-Majd később. Ma te vagy a legfontosabb, jól kell laknod, kell az energia nemcsak neked, hanem a picúrnak is.

-Köszönöm a figyelmességed.- mosolygott szelíden.- De ugyanúgy neked is megfelelően kell táplálkoznod, hiszen te is kismama vagy, ezt ne felejtsd el.- figyelmeztetett, közben kezembe adta a tányért a maradék szendviccsel.- Azt hiszem elérkezett az ideje, hogy mostmár magaddal is foglalkozz. Világ életedben nagylelkű voltál, sokszor több figyelmet szenteltél másnak, de lassan ennek véget kéne vetned. Már nem csak magadra kell gondolj. Sebastian dühbe gurulna, ha valami történne veletek. A szemeid előtt az kell lebegjen, hogy egy egészéges kisbabát akarok decemnerben világra hozni.

-Igazad van.- helyeseltem szemlesütve. Tudom, hogy vigyáznom kell magamra, nem akarom, hogy bármi komplikáció lépjen fel a maradék pár hónap alatt. Szép és egészséges kisbabával akarom megajándékozni leendő férjem.

-Segítenél felállni?- kérdezte, miután én is jóllaktam.

-Nagyon szívesen.- bólintottam. Megfogtam egyik kezét, másik kezemmel a derekát támasztottam meg. Tommi is segítségünkre sietett. Egy laza mozdulattal karjaiba vette a lassan kilencedik hónapban járó anyukát. Jó erőlétben lehet a finn, ha ezt nézzük.

-Tiszteletre méltó dolog, hogy Berninek szenteled minden figyelmed ma, de magatokra is ügyelned kéne. Nem akarom, hogy rosszúl légy az éhségtől. Reggeliztél rendesen?- a konyhapultnak dőlve fürkészte arcom Seb, miután végeztünk a mosogatással.

-Igen apuci, tele a poci.- egy csókkal nyugtattam meg.

     Nemsokára megérkezett Tommi néhány kanadai haverja. Egy csapatban hokiztak, de a mai napig tartják a kapcsolatot, pedig a finn már lassan 4 éve felhagyott a profi játékkal. Ami fura, hogy Seb is jól ismeri őket. Majd megkérdezem tőle, hogy honnan az a szoros ismeretség.

-Kissé eldumáltuk az időt. Megtennéd, hogy szólsz Tomminak?- fordult felém az egyik srác.- El kell mennünk még Helszinkibe a vőlegényöltönyéért és még segítenünk kell neki az elkészülésben. Úgy beszéltük meg, hogy a volt lakásomon készül el, tudod nem szabad látnia Bernit fehér ruhában a szertartás előtt..- mosolygott.

Felsétáltam az emeletre és kopogás nélkül benyitottam a hálójukba. Tommit egy szál boxerben találtam. Azonnal letakartam szemeim.

-Remek időérzékkel rendelkezel.- nevetett.- Nem kell letakarnod a szemed, nem vagyok az a szégyenlős fajta.

-Én tudom, csak nem akarom, hogy az süljön ki ebből a szituból, hogy kukollak.

-Reni, én hűséget fogadok majd Berninek, nem vakságod. És biztos ezzel te is így vagy.

-Igazad van. Megérkezett nemrég néhány kanadai haverod.- böktem ki végre, amiért jöttem.- Szóljak nekik, hogy várjanak még pár percet, amig átöltözöl?

-Nem szükséges. Arra kérlek meg inkább, hogy segíts Berninek elkészülni. Az a kérése, hogy te készítsd el a sminkjét és a frizuráját. Bevallom ez az ötlet díjazni való, benned sokkal jobban megbízom. Kérlek ne mondd ezt vissza neki, de néha eléggé türelmetlen és izgága. Nálad jobban senki nem tudná ezt a helyzetet kezelni. Számíthatok a segítségédre?- könyörgött nekem.

-Mindenben számíthattok rám. Ma én leszek Mrs. Pärmäkoski mindenese.- ígértem meg. Megtiszteltetésnek veszem azt, hogy tehetek valamit annak érdekében, hogy a legjobb barátnőm számára a mai nap minden perce boldog és feledhetetlen legyen.

A finn magára kapott egy farmert és egy pólót, Berni is megjelent a szobában egy hatalmas fürdőlepedőbe csavarva. Váltottak néhány szót, megcsókolták egymást, majd kettesben maradtunk.

-Nagyon helyes a kis pocakod.- néztem rá meghatottan. Elragadó és gyönyörű kismama volt, a várandóság még érettebb nővé tette.

-Hmmm…- vizsgálgatni kezdte magát a tükörben.- Nem is olyan kicsi a hasam, mint amilyennek te mondod. Most is úgy érzem magam, mint egy 500 kilós bálna, akit egy zsákba ejtettek rabul. Egyedül szinte semmit sem tudok csinálni. Segítség kell ahhoz, hogy bemásszak a kádba, hogy felálljak a kanapéról, hogy bevásároljak, szinte mindenhez. Igazán szerencsém van Tommival. Vele úgy érzem, hogy megfogtam az Isten lábát.- nevetett, majd leült az ágy szélére. Elkezdtem szárítani a haját.

-Látod, Tommi jól tudta, hogy miért akar visszavenni a munkatempóból. Nem akarta, hogy azt hidd, hogy neki fontosabb a munka, mint a gyereke és a felesége. Így utólag beláthatnád, hogy helyesen cselekedett. A nap minden percében melletted tud lenni.

-Én belátom, csak…ismerem jól, egy idő után már kezdene hiányozni neki a hoki. Ez a sport az élete, ne feledd, hogy a Sebastiannal való közös munkát is ezért hagyta ott.

-Ne foglalkozz most azzal, hogy mi lesz évek múlva. Próbálj csak a mai napra koncentrálni, csak a pillanatnak élni. Ma semmi sem szegheti kedved. Neki most te, a leendő felesége és az első szülött kisfia a legfontosabb. Az, hogy mi lesz ezek után….majd foglalkoztok a témával, ha eljön az ideje.. A frizurád vagy a sminked készítsem el előbb?- tereltem a témát.

- Rád bízom. De mielőtt nekikezdessz bármelyiknek is, nem ugrassz le a konyhába egy kis sütiért? Egyre jobban izgulok, valamivel el kell terelnem a figyelmem és úgy érzem a baba is éhes.- simított végig szégyenlősen a hasikáján.

Két kismamának elegendő süteménnyel és két pohár üdítővel a kezemben tértem vissza. Berni már a sminkasztalnál ült, ki voltak készítve a szükséges kellékek.

-Kényelmesen ülsz? Nem két percbe tellik, míg tetőtől talpig elkészülsz.- úgy gondoltam jobb, ha előre tudatom vele, mi is vár rá.

-Megpróbálom kibírni nyafogás nélkül. Arra kérlek ne vidd túlzásba a dolgot. Láttad milyen egyszerű a ruhám, valami szolíd smink és frizura illik hozzá.

-Lazítsd el magad és bízd rám a dolgot. Kápráztatosan fogsz kinézni, Tommi a lábaid előtt fog heverni.- mosolyogatm rá.

-Azért nem épp kellemes dolog lesz, ha pont az esküvőnkön ájul el a lelkem.- nevetett.

Berni már hetekkel ezelőtt tudatta velem, hogy azt szeretné, hogy én készítsem el a menyasszonyi frizuráját. Alapos felkészülést igényel ez a feladat, nem hagytam utolsó pillanatra a megfelelő konty keresését. A neten találtam egy egyszerű videót, a látott útmutatás  alapján jártam el. Hogy ez a röpke pár óra ne legyen számára olyan  épp annyira unalmas, csevegésbe kezdtem.

-Nászútra hova utaztok?

-Sehová.- sóhajtozott lemondóan.- Eredeti tervünk szerint Velencébe utaztunk volna, de ugye ebbe a baba beleszólt. A szülés szélén állok, két hét múlva esedékes, hogy világra jön a pici, de az orvos figyelmeztetett, hogy egy rossz mozdulat hatására is elfolyhat a magzatvíz. A nászutat majd bepótoljuk, ha nagyobbacska lesz a gyermekünk.- avatott be a dolgokba. Azt hiszem valami hasonló sorsunk lesz nekünk is Sebastiannal. A nászút az mindig kellemes és emlékezetes perceket kínál az ifjú házaspárnak, de azt hiszem annál nagyobb élményt, hogy állapotosan menjek férjhez… nem nagyon tudnék elképzelni magamnak. Igazi kis kaland lesz megfelelő ruhát találni.

Bő egy óra alatt elkészültem a frizurával. Nem vagyok mesterfodrász azt jól tudom, de megvoltam elégedve azzal, amit összehoztam.

-Reni, ez…-kapta kezét a szájához. Egy ideig csak csodálta magát a tükörben, közben kapkodta a levegőt. Néhányszor pedig rám emelte fátyolos tekintetét:- Ez a frizura csodálatos. Én…nem tudom elmondani mennyire tetszik és, hogy mennyire köszönöm.

Melegséggel töltött el az, hogy a munkám elnyerte tetszését. Tényleg mindent beleadtam, sokszor órákon át néztem a talált videót, hogy pontosan úgy csináljam, ahogy mutatja. De emelett az volt a legfőbb vágyam, hogy ma is jó barátnőként viselkedjek, hogy valamilyen módon megköszönjem és viszonozzam azt számára, hogy élete nagy pillanataiból sosem hagyott ki.

-Tartsunk egy kis szünetet, jó?- felvetésére azonnal rábólintottam.

A megbeszélt 10 perc erejéig átsétáltam a mi szobánkba. Lezuhanyozva, egy szál törölközőben a derekán flangálva, vizes hajjal és megborotválkozva találtam rá a drágámra. Csábosan mosolygott rám.  Igazán vonzó volt ez a látvány, főleg egy kívánós kismama számára.

-Nahát! Nincs szőr az arcodon!- simítottam végig puha arcán.- És milyen jó az illatod.- szívtam magamba arcszeszének illatából. Elgyengültem és szédülni kezdtem. Muszáj volt belekapaszkodnom a vállába.

-Édesem jól vagy? Fáj valamid? Mi a baj?- pánikozott be rögtön. Kezét azonnal a hasamhoz kapta.

-Minden rendben van, csak… az illatod... ez a gyengém.- vallottam be őszintén. A hangommal együtt minden egyes porcikám remegett.

-Hmm… jó tudni, hogy ilyen mértékű hatást tudok elérni nálad.- vigyorgott öntelten. Épp vissza akartam vágni neki, mikor lecsapott ajkaimra és vadul ízlelgetni kezdte azokat. Pezsgett a vér az ereimben, nagyon kívántam Őt, mégis eltoltam magamtól, kicsit elkapott a hév, de tűrtőztetni kell - vagy legalábbis kéne- magam.

-Berni vár rám, még nem végeztünk. Csak tartunk egy 10 perces szünetet.

-10 perc az bizony nagyon hosszú idő, sok kellemes és hasznos dologra elegendő. Nagyon gyorsan tartunk egy kis biológia órát.- nevetett elméletén.

-Csak tudnám, hogy miért nem tudok én neked soha nemet mondani…- csóváltam a fejem, majd hagytam, hogy birtokba vehesse a testem. A 10 perces időlimitet épphogy sikerült betartanunk. Kapkodva vettem magamra a ruhám, az első kezembe akadó zoknit felvettem és már száguldottam is a a folyosó elején lévő szobába. Nem akartam megvárakoztatni a drága kismamát. Enyhén zihálva és kissé szétszórtan zártam be magam mögött hálójuknak ajtaját.

-Mi az? Látsz valami rendelleneset rajtam?- Berni sunyi mosollyal vizslatott engem. Nem válaszolt, szinte fuldoklott a nevetéstől. Furcsáltam az egész viselkedését és lényét, érdekes pillantásokkal ötvözve néztem végig magamon. Tekintetem a plafonra szegtem, majd összeszorítottam szemeim, mikor szembesültem azzal, hogy bizony lebuktam. A mi kis akciónk Sebaval nem maradt büntetlen: az egyik lábamra fehér, a másikra rózaszín zoknit sikerült húznom.

-Én egy cseppet sem nevezném rendellenességnek azt, hogy a hajtincseid kissé…szanaszét állnak, hogy felemás színű zoknit viselsz és, hogy folyton vigyorogsz. Miért gondolom én vajon azt, hogy ez a 10 perces kis szünet nem volt épp unalmas a számodra? Vagy inkább helyesbítek: számotokra.- ördögi mosoly jelent meg arcán, továbbra is jól szórakozott azon, hgy sikerült lebuktatnom saját magam. Ezért mind Párom tehető felelőssé, dehát majd megkapja a kis büntetését ezért a drága lelkem.

-Hagyjuk most ezt!- legyintettem és ezáltal sikerült kitérnem a téma alól.- Sok dolgunk van még, úgyhogy ülj  vissza a helyedre.- parancsoltam rá, s a székre mutattam.

A smink elkészültével az utolsó és egyben a legfontosabb kellék is elő került: a menyasszonyi ruha.

-Csajszi, ez a ruha mesésen áll rajtad. Tökéletesen körvanalazódnak benne alakod vonalai, szebbet nem is válaszhattál volna.

-És jól is érzem magam benne, ez a legfotnosabb. Végre olyan kényelmes lett, amilyennek a legelejétől szerettem volna. Az elmúlt három napban legalább öt alkalommal kellett átszabni, hol bőnek, hol túl szűknek éreztem. Szegény varrónőt már teljesen kiakasztottam. Tudom, hogy csupán 2, legfeljebb 2 és fél órát fogom viselni, de tökéletes ruhát álmodtam meg hónapokkal ezelőtt magamnak és ez az is.- mosolygott elégedetten rám a tükörből nézve. Minden elkészült, minden adott tehát ahhoz, hogy ma elkezdje a boldog életet a maga finnjével. Mindettől már csak másfél óra és egy rettentő határozott “igen” választja el.

Ránéztem az órámra és kerek 60 percem volt elkészülni. Csipkedtem is magam rendesen, 10 perc alatt lezuhanyoztam, hajat szárítottam, majd öltözni kezdtem. Azt a ruhácskát hoztam magammal, melyet karácsony estéjén viseltem. Számomra nagyon kedves és értékes az a ruhadarab, nemcsak azért mert Tőle kaptam, hanem azért is, mert életem legfelemelőbb peceit élhettem át benne.

-Elképesztően szexi vagy, mint mindig.-karolt át két erős kar.

-Köszönöm Édes.- hajtottam fejem hátra, hogy egy csókot csenhessek a vőlegényemtől.- Pár nappal ezelőtt próbáltam fel. Akkor még kényelmesen éreztem magam benne, most meg már szűknek találom kissé. Alig férek már bele, ha veszek egy mélyebb lélegzetet félek, hogy szétszakad az anyag. Hozzá kell szoknom ahhoz a gondolathoz, hogy pár hónap múlva úgy fogok kinézni, mint egy görögdinnye.- durciztam.

-A ruha legyen a legkevesebb gond. Az sem érdekel, ha 30 kilót fogsz felszedni ezalatt a pár hónap alatt. Számomra csupán az számít, hogy mindketten egészségesek legyetek és, hogy minden baj elkerüljön benneteket. Biztosítalak arról, hogy görögdinnye méretű pocakkal is imádni foglak.

Nem mondom azt, hogy most meggyőzött. A férfiak többsége teljesen másképp néz a feleségére a szülés után. Nem könnyű ám újból visszanyerni a szülés előtti alakot, ettől én is eléggé parázok. Emelett még vagy… 15 dolgotól egyszerre.

-Jössz Tommival és velem, vagy inkább Bernivel?- érdeklődött miközben segített a nyakláncom összekapcsolni.

-Inkább barátnőmmel tartok, ha nem baj. Az utolsó pillanatban is szüksége lesz a nyugtatásra, szeretnék vele lenni.

-Megértelek. Fél óra múlva akkor találkozunk a helyszínen. Nagyon szeretlek titeket.- búcsúzott el egy hosszú csókkal és egy kis időre elszakadtunk egymástól.

Pontban negyed 12-kor zártuk be a bejárati ajtót és bepattantunk az autóba. Lufival,  piros szalaggal volt a fehér autó díszítve, a motorháztetőre pedig egy hatalmas virágcsokor volt felfogva.

Csodaszép, teljesen zöld természetbe érkeztünk. Barátnőm minden vágya az volt, hogy a szabad ég alatt legyen az esküvő. Tiszta levegő, madárcsicsergés fogadott minket. Két oldalra padok voltak elhelyezve, középen egy vörös szőnyeg, melyen barátnőm lépkedett a képzeletbeli oltár felé. Tisztára, mint egy romantikus film végkifejlettjében…

-Gratulálok drága barátnőm. Pärmäkoski lett belőled.- öleltem magamhoz meghatottan az újdonsült feleséget. Elsőként mi gratulálhattunk nekik.

-Nagyon köszönöm.- törölgette meg könnyes szemeit.- Örök hálám üldözni fog azért, hogy ma végig melettem voltál és lested minden kívánságom. Nélküled fele ennyire lett volna ez a nap sikeres. Nagyon köszönöm.- hálálkodott, holott szerintem fölöslegesen.

-Gyerekkorunk óta barátnők vagyunk. Nagyon szeretlek, elképzelni sem tudod mennyire fontos vagy nekem és csak természetes, hogy veled vagyok ma. Én hálálkodhatom neked a végtelenségig, mert lehetőséget bíztosítottál nekem arra, hogy kiéljem a kreativitásom. Sosem fogom elfeledni azt, hogy testközelből láthattam azt, hogyan is készültök a Nagy Napra.

-Csodálatos lány vagy, csodálatos képességekkel, benned jobban megbízom, mint egy fodrászban. A világ legjobb barátnője vagy, mindig is önzetlen voltál velem szemben, engem részesítettél előnyben és ezért világ életemben hálás lehetek. Köszönöm, hogy vagy nekem.

Perceken át csak ölelkeztünk, a sírás és nevetés váltotta egymást.

Ezután tiszteletünket tettük azon a kis összejövetelen, melyet ők rendeztek. A rokonok, családi barátok voltak jelen, számszerint alig voltunk harmincan. Persze ez érthető, a terhesség ilyen előrehaladott időpontjában nem tud annyit sürögni-forogni, minden egyes meghívottra nem tud külön odafigyelni.

Izabella társaságában ültünk Párommal. A temetés óta nem találkoztunk, és ugye az sem ma volt. Csak vidám dolgokról csevegtünk, mint a mi eljegyzésünk. Ő még csak most szembesült azzal, hogy várandós vagyok.

-Oh drága leányom!- vont magához meghatottan.- Szívem legmélyéről gratulálok nektek. Szívből örülök, hogy szülők lesztek nemsokára, a lehető legjobb családba fog megszülteni. És mikorra tervezitek az esküvőt? És hová mentek nászútra?

-Konkrét dátumon még nem gondolkodtunk, de annyi biztos, hogy augusztusban lenne. Egyenlőre Sebastian versenyei a legfontosabbak, futamok közben nem lehet esküvőt szervezni, az rengeteg figyelmet, időt és erőt igényel. Ha július végi Magyar Nagydíj után nekikezdünk a készületeknek, akkor remélem, hogy agusztus közepe felé már megtarthatjuk a lagzit. A nászút pedig…lehet elmarad. Időhiányban szenvedünk így is és ugye akkor még itt a baba is. Nem tudom bírnám-e az utazást.

-Értem. Hát a nászút az egy olyan dolog, mely bepótolható, azt el lehet halasztani évekkel is. Vizsont az esküvő, az mindennél fontosabb. Csak az számít fiatalok, hogy házasok legyetek.

   Este 9-kor érkeztünk vissza a házba, hulla fáradtan. Az utolsó vendégek még fél 6-kor elmentek, de még segédkeztünk ott, ahol épp tudtunk. Igaz, hogy fáradtak voltunk, két lábon állva el tudtam volna aludni, de Sebastiannal úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a hazautat még ma.

-Biztos, hogy haza akartok menni? Maradhattok nyugodtan, bennünket nem zavartok.- akadékoskodott továbbra is Berni. Lültem mellé és mégegyszer elmagyaráztam, miért döntöttünk így:

-Friss házasok vagytok, nem akarunk a nyakatokon lógni. Ez az első éjszakátok férj és feleségként, ami azt feltételezi, hogy ma éjjel nagyon hangosak és rosszak lesztek.- utaltam bazsalyogva a nászéjszakára.

-Közel 9 hónapos terhesen nem hinném, hogy lesz erőm és kedvem nászéjszakázni. De látom nem tudlak maradásra bírni titeket.- sóhajtotta lemondóan. Lelki szemeim előtt láttam, hogy mindjárt elpityergi magát. Sajnálom de azt kell mondanom, hogy ezt a csatát ellenem elvesztette most.

-Köszönjük, hogy eljöttetek és osztoztatok az örömünkben.- szólalt meg Tommi.

-Semmiség az egész.- legyintett Seb.- Természetes, hogy eljövünk, nem szívesen hagytuk volna ki, ahogy bekötik a fejed.- kuncogott.

-Vigyelek ki titeket a reptérre?- ajánlotta fel a finn.

-Nem szükséges.- ültettem vissza a kanapéra.- Már hívtunk egy taxit. Amúgy sem szeretném, hogy Bernit magára hagyd Tommi.- engedtem meg magamnak egy sokkal bizalmasabb hangot.- Kérlek szépen tedd őt nagyon-nagyon boldoggá. Megérdemli, mert eleget volt magányos és boldogtalan. Már kicsi korában megtapasztalta, milyen is az élet. Nem épp felemelő érzést nyújt, ha csonka családban nősz fel.

-Ezt értsd úgy, hogy leszedi a szőke fejed, ha akár egy haja szála is meggörbül Berninek.- kotyogott bele Párom. Máskor ezért szimplán hátbaverem, de most igaza volt.

-Mondanotok sem kell, nagyon fogom őt szeretni. Arany élete lesz mellettem.

-Rendben. Értesíts, ha megszületett a kis Pärmäkoski.- ígértettem meg Bernivel.

-Mindenképp. Vigyázzatok magatokra és neked Seb sok sikert a következő futamokhoz. Szorítani fogunk neked.

-Szavadon foglak.- kaccsintott egy utolsót, majd elindultunk a kinn várakozó taxihoz.

********

Az esküvő után pár nappal Heppeinheimba utaztunk. Sebastian szeretett volna haza utazni pár nap erejéig a Kanadai nagydíj előtt.

-Seb, segíts mááár! Nem tudok választani!!- toporzékoltam a bababolt polcai között. Meg vagyunk hívva Melanie-ékhoz és természetesen nem mehetünk üres kézzel, Annácskát illendő megajándékozni.

-Bárminek örülni fog kicsim, csak kérlek válassz már valamit, mert késésben vagyunk.- sürgetett rimánkodva.

-Oké.

Roppant sok segítséget nyújtott, annyi ötletet kaptam Tőle, hogy hirtelen nem tudom hová tenni. Többet se indulok el vele vásárolni, annyi szent!! Egy rózsaszín rugdalózót és egy csörgőt dobtam a kosárba és megindultam a kassza felé. Fizettem és szinte kitéptem a bolt ajtaját, úgy rohantam ki az épületből. Sebastian a parkolóban ért utol. Gyengéden nyúlt a karom után.

-Most egész nap a durcikirálynő szerepét fogod játszani?

-Nem játszok semmiféle durcikirálynőt!- emeltem meg a hangom.- Anna ugyanúgy a te keresztlányod is, mint az enyém. Annyit igazán megtehetnél érte, hogy szétnézel a sorok között. Biztos vagyok benne, hogy idősebb korában nem fogja a szemedre vetni, hogy késtél röpke 10 percet.

Ezzel befejeztem mondandómat és újból elindultam az autónk felé eszeveszett tempót diktálva. Két lépes után azoban forgott velem az egész parkoló.

-Seb.- szólítottam remegő hangon. Máris ott termett mögöttem és megtámasztott a derekamnál.

-Itt vagyok szívem. Mi a baj? A baba jól van?

-Ő jól van, csak megszédültem. Azt hiszem a hirtelen tett mozdulattól.

-Gyere, szállj be a kocsiba.- parancsolt rám, nem igazán tetszett a hangneme. Tudom, hogy most felelőtlennek tart, jobban kéne vigyáznom a babára. Kinyitotta az ajtót és segített elhelyezkedni az ülésen. Ő is beszállt a volán mögé, ásványvizet és egy kis szelet nápolyit nyújtott felém. Édességet a nap akármelyik órájában el tudtam fogyasztani, ha kissé ideges, vagy hisztis perceimet élem, ez mindig segít.

-Jobban érzed magad?- kérdezte erős bűntudattal a hangjában.

-Sokkal jobban.- simogattam meg arcát. Ő megszorította kezem és belecsókolt a tenyerembe.

-Sajnálom, hogy veszekedtem veled egy ilyen kis… semmiség miatt. Be kellene látnom, hogy neked mindig igazad van. Ha nem vagyok ismét gyerekes, akkor nem szédültél volna meg. Remek férj és apa leszek nem mondom, veszélyeztetem a terhes feleségem életét. Erre is csak én lehetek képes!!- csapott dühösen a műszerfalra.

-Nem a Te hibád.- simogattam hátát.- Nem veszélyezteted egyikünk életét sem, máskor is megesett már, hogy megszédültem.

-Feszült vagyok a hétvége miatt is és ráadásul egy hónap múlva itt a hazai futam. Szeretnék végre a dobogón végezni, a szurkolóimnak, a családomnak tartozom ezzel, főleg a tavalyi év miatt. Nagyon sok erőt adtak nekem, támogattak az utolsó percig, ha ők nincsenek, biztos, hogy nem tudom visszahozni a sírból a világbajnokságot. Az én szurkolótáborom a legfantasztikusabb és erre sajnos csak most jöttem rá. Mióta tagja vagyok a Száguldó Cirkusz mezőnyének, még egyszer sem adatott meg, hogy dobogón álljak a saját hazámban, a saját népem előtt. Minden vágyam az Reni, hogy végre meg tudjam törni ezt a sikertelen szériát.

-Bízz magadban és akkor megtudod csinálni.

-Köszönöm, hogy te ennyire hiszel bennem.

-Nem tudnék máshogy tenni.

-Szia baba!- vettem karjaimba a csöppséget.-Gyönyörű baba vagy. És milyen szép fülbevalód van.- vizsgálgattam a fülében lógó virág alakú kis ékszert.

-Istenem, mennyit nőtt ez a gyermek, mióta nem láttuk.- ámuldozott Sebastian is.- Azért az ujjacskái még mindig milyen pirinyók. És hogy mosolyog a kis kishölgy. Ha nem lennék a rokonod, le is vennél a lábamról.- kuncogott.

-Hoztunk egy kis ajándékot a csöppségnek.- nyújtottam át Melanienak a szatyrot.

-Igazán nem kellett volna költekeznetek.- szabadkozott.

Seb karjaiban pihent Anna, mikor hirtelen felsírt. Sebastian félve nézett ránk, tehetetlenül ült tovább.

-Azt hiszem tisztába kell tenni a kisasszonyt. Melyikőtök vállakozik a nagy feladatra?- pislogott ránk Mel.

-Hát igazából… mi…- kezdtünk egyszerre makogni.

-Hamarosan szülők lesztek, ideje lenne megtanulni egy-két dolgot. Úgyhogy gyerünk szépen, segítek nektek lecserélni a pelust.

Életemben először tettem tisztába egy pár hónapos babát, de valami fantasztikusan érzem most magam. Annácska igazán élvezte, mikor a kis popsiját törölgettem a kendővel. Seb is kivette ám a részét a feladatból, Ő adta rá a csöppségre a rugdalózót s közben szórakoztatta az ifjú hölgyet. Vicces arcokat vágott neki, csikizte a kis talpát, puszilgatta hasát, mindezt kicsattanó örömmel fogadta Anna. Úgy hiszem, hogy a saját gyermekével szemben sem fog rosszabb bánásmódott tanúsítani.

Másnap reggel a telefonom ébresztett. Tommi nevét láttam a kijelzőn.

-Jó reggelt. Milyen a házasélet?- faggattam rögtön.

-Nagyon szuper.- válaszolt tömören. Hangja izgatott volt.-Seb ott van a közelben?- érdeklődött.

-Igen, itt fekszik mellettem. Miért?- fura volt, hogy engem hívott, holott a Párom után érdeklődik.

-Mondani szeretnék valamit és szeretném, ha ezt ő is hallaná, szóval megtennéd, hogy kihangosítassz?- kérésére zavartan néztünk össze, majd megtettem, amit barátunk kért.

-Tommi, mi történt? Mi az a fontos, amit nekem is hallanom kell?

-Remélem felkészültetek, mert óriási hírem van így kora reggelre. Megszületett a kisfiúnk!- nevetett.

-Gratulálunk.- mondtuk egyszerre.- De hogyhogy? Nem korai még? Berni későbbre volt kírva.

-Igen tudom, de a kissrác úgy látszik már nem bírta odabenn. Épp a mosdóból jött kifelé, mikor elfolyt a magzatvíz.

-És mikor született? Jól vannak? Miért nem hívtál előbb?- soroltam kérdéseim.

-Mindketten jól vannak. A baba makk egészséges, 3000 grammal és 50 centivel jött a világra, kb. 20 perccel ezelőtt. Bernit teljesen lefárasztotta a szülés, majdnem 6 kemény órán át vajúdott, de ő is jól van szerencsére. Percekkel ezelőtt vitték át egy másik kórterembe, hogy tudjon pihenni. Éjjel kettőkor folyt el a magzatvíz, rögtön behoztam őt a kórházba, mindvégig mellette voltam. Ne haragudjatok, hogy nem tudtam hamarabb szólni nektek, nem akartam az éjszaka kellős közepén zargatni benneteket. És úgy gondoltam, hogy csak akkor szólok, ha már mindenen túl vagyunk.

-Nem kell magyarázkodnod. Sajnálom, hogy letámadtalak a kérdéseimmel. Te jól vagy? Olyan fáradtnak tűnik a hangod így telefonon keresztül.

-Jól vagyok, csak ahogy mondtad… fáradt. Én csak fogtam a feleségem kezét, sem erőlködni, sem pedig nyomni nem kellett, mégis  leizzadtam.- kuncogott.- Nem tudjátok elképzelni, milyen fantasztikus és csodálatos dolog apává vállni. Alig hiszem el, hogy pár perccel ezelőtt megszületett a kisfiam. Csodálatos baba, a szemeit tőlem örökölte, de az orra, a mosolya, az ajka formája az kikötött Bernié.- pici szünetet tartott, hallhattuk, ahogy szipog.- Ne haragudjatok, hogy elérzékenyülök. Én vagyok a világ legbüszképp férfija. Nekem van a legtökéletesebb családom.

-Nem kell szégyelned, hogy sírsz, én sem tennék mást a helyedben. Joggal vagy büszke, gyönyörű feleséged van, aki nemrég adta át neked életed nagy ajándékát.- szólalt meg Ő is mellettem.

-Sikerült  már nevet  találni a picúrnak?- kíváncsikodtam.

-Nagy nehezen, de igen. A szülőszobában tartózkodva eszembe jutott egy név, szóval Janne Pärmäkoskinak hívják.

-Igazán jó választás.- bólogattam, habár ő ezt nem látta.

-Tudom, hogy nagyon elfoglaltak vagytok, hogy közeleg az esküvőtök, hogy már van egy keresztlányotok,de… nem lenne kedvetek elvállani a mi részünkre is a keresztszülői feladatokat? Bevallom, nálatok alkamasabb személyeket nem találunk erre a feladatra.

Meghagytam a döntést Sebastianra.

-Köszönjük, hogy ránk gondoltatok, és ezt a soha vissza nem térő ajnánlatott természetesen elfogadjuk.

-Hálásak vagyunk, asszonykám nagyon boldog lesz.  Most le kell tennem, néhány embert még értesítenem kell. Üzentek esetleg valamit a feleségemnek?

-Igen!- jelentette ki határozottan Seb.- Milliószor csókoltatjuk őt és a kisbabát. És majd küldjetek fotót magatokról. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok.- bontotta a vonalat.

-Ennél csodálatosabb évet nem is kérhetnék: a legjobb barátom megnősült és apa lett, nemsokára az én fejem is bekötik és én is elsírhatom magam december táján, mikor először kezemben tarthatom a gyermekem. Szeretlek!!- vont magához, fejem a vállára hajtottam.